Rajeczky Benjamin (szerk.)

Magyarország zenetörténete I.

Középkor


A siratótípus az obi-ugoroknál

Tekintsük át az obi-ugorok dalait a bennük található típusok szerint (Väisänen 1937). A kép eléggé összetett, és egyáltalán nem vall egységes fejlődésre. Elég ritka benne az ötfokú hangsor: 11%. Ennek nagy része is 1–5-ig terjedő do-tetraton: do-re-mi +szo, végén do-zárlattal. Igen alacsony a do-re-mi trichord aránya is: 1,9%. (A moll arányát erősen megemeli az osztjákok nagyszámú, nagy hangterjedelmű, moll dallama.) A dúr dalok közt a tetrachord is aránylag ritka, bár ezek közt is van kétkadenciás siratórokon dallam. Aránylag alacsony a hiányos hangkészletek száma is. (Sokszor itt is, mint a Volga vidékén, oktávig kitoldva, mégis megmarad három–négyfokúnak.) De ezekben néha nagyon sajátos, kezdetleges dallamalkotási módokat találunk, amelyek bizonyos paleoszibériai népek – giljákok, ajnuk – zenéjében láthatók teljes archaikus formában. Azoknak az a jellegzetessége, hogy nemcsak a közeli hangokat kapcsolják össze triton-tetraton-formákban, amilyeneket eddig főképp láttunk; tehát a szekund nem terccel, hanem kvarttal, kvinttel, szexttel alkot motívumokat, igen sok hangismétléssel; vagy a nagyobb hangközök terccel, s nem szekunddal kapcsolódnak. Van köztük olyan is, ahol szekund még nem is jelenik meg, de a szeptim már igen.39

Magyarország zenetörténete I.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 040 3

Az ​őstörténeti bevezetőt követően középkori zenekultúránk szorosan vett zenei forrásait – a szerény kezdemények után – a sorozat első kötete hatalmas gregorián és kisebb, de újdonságában jelentős többszólamú emlékek feldolgozásával tárja fel. Bemutatja név szerint ismeretlen, de műveik alapján szakavatott hazai mestereink figyelemre méltó kompozícióit, valamint káptalani iskoláinknak nyugati mérce szerint is magas színvonalú zeneoktatását; ennek szemmel látható párhuzamaként egy sajátos magyar gregorián hangjegyírás többszázados történetével is megismerteti az olvasót.

A királyi udvar és a városok zenei adatai az európai középkor társadalmi életének zenei megnyilvánulásaiban találják meg értelmező párhuzamaikat (ideszámítva az egész kontinensen otthonos vándorzenészek működését); ezekhez természetes módon simult a külföldön tevékeny magyar muzsikusok szereplése is.

Kodály Zoltán elgondolásához híven a népzene hátteréből válik ki plasztikusan Magyarország zenetörténetének minden adatolható eseménye. A kötet első ízben kísérli meg ennek a háttérnek konkrét, a középkorba utalható dallamokkal való bemutatását.

A zenei illusztrációk természetesen elsősorban hangjegyes dallampéldák és hangjegyírás-történeti dokumentumok. A művészettörténet ismert példái közül a hangszertípusok ábrázolásai segítenek hozzá a középkori zene elképzeléséhez.

Hivatkozás: https://mersz.hu/rajeczky-magyarorszag-zenetortenete-i//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave