Rajeczky Benjamin (szerk.)

Magyarország zenetörténete I.

Középkor


Farsang vége és böjti idő – a tavaszi időszak szokásai

A tél végi, tavaszi időszak (farsang vége és a húsvéttal záródó nagyböjti idő) hazánk egyes területein az énekkel s mozgásokkal egybekötött leányjátékok ideje.1675Ezeknek a játékoknak (zöldágjárás, hidasjáték, körtáncok, csigavonalban fejlődő mozgások stb.) alkalomhoz kötöttsége már lazulóban van. Volt idő, hogy a játékok a nagyböjti szokásokhoz tartoztak, vagy inkább a húsvéti időre tolódtak. Maradtak azonban az időszaknak olyan szokásai is, melyeknek naptári kötöttsége erősebb: ezek általában házról házra járással, vagy mint a kiszehajtás, nagyobb felvonulással vannak egybekötve. A középkori tradíció szempontjából jelentős ezek között a Nyitra-vidéki Talalaj-vasárnap és Sárdózás, a palóc farsang-köszöntők egy része, s a virágvasárnapi kiszehordás és villőzés.1676E népszokásokban a párosító és termékenységmotívumok mellett számos télkiűző, tavaszváró, a vegetáció növekedésére vonatkozó szöveg maradt fenn – a természetet igéző mondókák, vagy változását, a tél és tavasz (nyár) küzdelmét szimbolizáló drámai jelenetek. A hagyománykör gyökerei még egy kereszténység előtti (valószínűleg földműves) kultúrába nyúlnak vissza, melynek szálai végighúzódnak a középkoron.1677

Magyarország zenetörténete I.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 040 3

Az ​őstörténeti bevezetőt követően középkori zenekultúránk szorosan vett zenei forrásait – a szerény kezdemények után – a sorozat első kötete hatalmas gregorián és kisebb, de újdonságában jelentős többszólamú emlékek feldolgozásával tárja fel. Bemutatja név szerint ismeretlen, de műveik alapján szakavatott hazai mestereink figyelemre méltó kompozícióit, valamint káptalani iskoláinknak nyugati mérce szerint is magas színvonalú zeneoktatását; ennek szemmel látható párhuzamaként egy sajátos magyar gregorián hangjegyírás többszázados történetével is megismerteti az olvasót.

A királyi udvar és a városok zenei adatai az európai középkor társadalmi életének zenei megnyilvánulásaiban találják meg értelmező párhuzamaikat (ideszámítva az egész kontinensen otthonos vándorzenészek működését); ezekhez természetes módon simult a külföldön tevékeny magyar muzsikusok szereplése is.

Kodály Zoltán elgondolásához híven a népzene hátteréből válik ki plasztikusan Magyarország zenetörténetének minden adatolható eseménye. A kötet első ízben kísérli meg ennek a háttérnek konkrét, a középkorba utalható dallamokkal való bemutatását.

A zenei illusztrációk természetesen elsősorban hangjegyes dallampéldák és hangjegyírás-történeti dokumentumok. A művészettörténet ismert példái közül a hangszertípusok ábrázolásai segítenek hozzá a középkori zene elképzeléséhez.

Hivatkozás: https://mersz.hu/rajeczky-magyarorszag-zenetortenete-i//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave