Rajeczky Benjamin (szerk.)

Magyarország zenetörténete I.

Középkor

A kvadrát notáció

A német nyelvterületen és Közép-Európában végbement notációtörténeti eseményekkel egy időben a „latin” országokban és hatásterületeiken gyökeresen más irányt vett a hangjegyírás fejlődése: a régi neumaírásokra ráépülve vagy azokat egyszerűen kiszorítva itt mindenütt az ún. kvadrát hangjelzések váltak általánossá,703olyannyira, hogy a 14. századra e területeken másféle kottaírást már szinte nem használtak. A kvadrát hangjelzés kialakulása francia központokban ment végbe a 12. század folyamán (a központi francia neumaírás alapján), s ezt az írást használták a kor új, divatos zenéjének képviselői (troubadour és trouvère kéziratok többsége. Notre Dame többszólamúság, általában a kezdeti többszólamúság), valamint több nagy befolyású szerzetesrend, elsősorban a ferencesek. Az utóbbiak hatásának tudható be, hogy III. Miklós pápa (1277–1280) a ferences színezetű „kuriális” liturgia elrendelésével együtt a hagyományos kottaírásmód helyett is a kvadrát hangjegyírást vezette be a római bazilikákban.704Így tehát nemcsak a ferencesek, az ágostonos remeték, domonkosok – tehát Európa-szerte elterjedt, tekintélyes rendek – adtak nyomatékot az írásfajta művelésének, hanem egyre inkább a „hivatalos római” irány jellege kapcsolódhatott hozzá. (Így lett szinte kizárólagossá a 16. századi tridenti zsinat reformjai nyomán, egészen napjaink hivatalos gregorián kiadványaiig.)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 040 3

Zenetudomány

Az őstörténeti bevezetőt követően középkori zenekultúránk szorosan vett zenei forrásait – a szerény kezdemények után – a sorozat első kötete hatalmas gregorián és kisebb, de újdonságában jelentős többszólamú emlékek feldolgozásával tárja fel. Bemutatja név szerint ismeretlen, de műveik alapján szakavatott hazai mestereink figyelemre méltó kompozícióit, valamint káptalani iskoláinknak nyugati mérce szerint is magas színvonalú zeneoktatását; ennek szemmel látható párhuzamaként egy sajátos magyar gregorián hangjegyírás többszázados történetével is megismerteti az olvasót.

A királyi udvar és a városok zenei adatai az európai középkor társadalmi életének zenei megnyilvánulásaiban találják meg értelmező párhuzamaikat (ideszámítva az egész kontinensen otthonos vándorzenészek működését); ezekhez természetes módon simult a külföldön tevékeny magyar muzsikusok szereplése is.

Kodály Zoltán elgondolásához híven a népzene hátteréből válik ki plasztikusan Magyarország zenetörténetének minden adatolható eseménye. A kötet első ízben kísérli meg ennek a háttérnek konkrét, a középkorba utalható dallamokkal való bemutatását.

A zenei illusztrációk természetesen elsősorban hangjegyes dallampéldák és hangjegyírás-történeti dokumentumok. A művészettörténet ismert példái közül a hangszertípusok ábrázolásai segítenek hozzá a középkori zene elképzeléséhez.

Hivatkozás: https://mersz.hu/rajeczky-magyarorszag-zenetortenete-i//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero