Rajeczky Benjamin (szerk.)

Magyarország zenetörténete I.

Középkor

A vonalrendszer bevezetése

Nyugat-Európa földrajzi körzetenként elkülönülő alapvető hangjelzésfajtái kezdettől fogva jelentősen különböznek egymástól abban, hogy törekszenek-e valamilyen módon a hangok különböző magasságának érzékeltetésére, megvan-e bennük a képzettársítás a hangok magassága és a rajz elemeinek vertikális elhelyezése között (pl. aquitán, beneventán írás), vagy sem (német neumaírások). A diasztematikus szemléletmód jó néhány írásdialektusban oda vezetett, hogy a hangmagasságok pontos rögzítésére, tehát a vertikális irányban való mérési lehetőség kialakítására törekedjenek, s ezzel egy időben a neumákat az egyes hang helyének jelölésére is alkalmassá tegyék. Valóban praktikus, egész Európa hangjegyírás-történetét érintő szisztémát azonban e téren csak Arezzói Guido dolgozott ki (1025 körül), aki rendszerét azonnal didaktikusan felbontva, tanítás közben tárta az érdeklődők elé, s hangjelzési reformját magas egyházi, sőt pápai támogatással megerősítve terjesztette. Nem talált ki új kottaformákat: csupán egy új, pontos mérőeszközt szerkesztett a neumák mellé, majd a hazájában használt középolasz notáció jeleit dolgozta rá erre a mérőeszközre: a betűkulcsokkal, színezésekkel, custosszal meghatározott, tercenként fektetett vonalrendszerre.610

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 040 3

Zenetudomány

Az őstörténeti bevezetőt követően középkori zenekultúránk szorosan vett zenei forrásait – a szerény kezdemények után – a sorozat első kötete hatalmas gregorián és kisebb, de újdonságában jelentős többszólamú emlékek feldolgozásával tárja fel. Bemutatja név szerint ismeretlen, de műveik alapján szakavatott hazai mestereink figyelemre méltó kompozícióit, valamint káptalani iskoláinknak nyugati mérce szerint is magas színvonalú zeneoktatását; ennek szemmel látható párhuzamaként egy sajátos magyar gregorián hangjegyírás többszázados történetével is megismerteti az olvasót.

A királyi udvar és a városok zenei adatai az európai középkor társadalmi életének zenei megnyilvánulásaiban találják meg értelmező párhuzamaikat (ideszámítva az egész kontinensen otthonos vándorzenészek működését); ezekhez természetes módon simult a külföldön tevékeny magyar muzsikusok szereplése is.

Kodály Zoltán elgondolásához híven a népzene hátteréből válik ki plasztikusan Magyarország zenetörténetének minden adatolható eseménye. A kötet első ízben kísérli meg ennek a háttérnek konkrét, a középkorba utalható dallamokkal való bemutatását.

A zenei illusztrációk természetesen elsősorban hangjegyes dallampéldák és hangjegyírás-történeti dokumentumok. A művészettörténet ismert példái közül a hangszertípusok ábrázolásai segítenek hozzá a középkori zene elképzeléséhez.

Hivatkozás: https://mersz.hu/rajeczky-magyarorszag-zenetortenete-i//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero