Rajeczky Benjamin (szerk.)

Magyarország zenetörténete I.

Középkor


Küéönleges énekalkalmak

Az év állandó ritmusát élénkítő néhány kiemelt nap vagy alkalom – éppúgy, mint népszokásaink rendje – részben a rendes (zsolozsma-, esetleg mise-) anyagból kölcsönzött, részben saját dallamtípusokat, műfajokat szólaltat meg. E szertartások többségükben a mise-rítushoz csatlakoznak. Ilyen alkalom a középkorban mindenekelőtt az ünnepi misét rendszeresen bevezető körmenet,1283melyhez többnyire a zsolozsmából vett tételeket énekeltek,1284de egy-egy alkalommal „processzióantifónák” kísérték a menetet: a régi gregorián repertoárnak talán legdrámaibb, legszabálytalanabb darabjai, a stílus delelésekor készült monumentális egyszólamú kompozíciók.1285A húsvéti körmenethez tartozó Cum Rex gloriae és Sedit angelus környezetünkben is általánosan ismert, ám az igen jól formált, kiegyensúlyozott magyar dallamváltozat erősen eltér az általunk ismert külföldi forrásokétól.1286A húsvéti processzióénekek helye annyira szilárd hagyományukban, hogy a Sedit Angelus tételt, rendkívüli előadási nehézségei ellenére, még a 17. század közepén is följegyzi éneklendői közé egy erdélyi falusi kántor.1287Ha ez európai köztulajdon, annál inkább a ritkaságok közé tartozik az ádventi vasárnapokon énekelt (gallikán eredetű?) Ecce carissimi körmeneti antifóna.1288

Magyarország zenetörténete I.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 040 3

Az ​őstörténeti bevezetőt követően középkori zenekultúránk szorosan vett zenei forrásait – a szerény kezdemények után – a sorozat első kötete hatalmas gregorián és kisebb, de újdonságában jelentős többszólamú emlékek feldolgozásával tárja fel. Bemutatja név szerint ismeretlen, de műveik alapján szakavatott hazai mestereink figyelemre méltó kompozícióit, valamint káptalani iskoláinknak nyugati mérce szerint is magas színvonalú zeneoktatását; ennek szemmel látható párhuzamaként egy sajátos magyar gregorián hangjegyírás többszázados történetével is megismerteti az olvasót.

A királyi udvar és a városok zenei adatai az európai középkor társadalmi életének zenei megnyilvánulásaiban találják meg értelmező párhuzamaikat (ideszámítva az egész kontinensen otthonos vándorzenészek működését); ezekhez természetes módon simult a külföldön tevékeny magyar muzsikusok szereplése is.

Kodály Zoltán elgondolásához híven a népzene hátteréből válik ki plasztikusan Magyarország zenetörténetének minden adatolható eseménye. A kötet első ízben kísérli meg ennek a háttérnek konkrét, a középkorba utalható dallamokkal való bemutatását.

A zenei illusztrációk természetesen elsősorban hangjegyes dallampéldák és hangjegyírás-történeti dokumentumok. A művészettörténet ismert példái közül a hangszertípusok ábrázolásai segítenek hozzá a középkori zene elképzeléséhez.

Hivatkozás: https://mersz.hu/rajeczky-magyarorszag-zenetortenete-i//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave