Közismert tény, hogy az ezüstkorban nagy tekintélye volt a tudományoknak, amelyeket tágabb értelemben fogtak fel, s filozófiai alapon tárgyaltak, még a természettudományokat is. Varrót követve az egyes tudományágakat rendszerben kívánták leírni. Az első szerző, aki erre vállalkozott, Aulus Cornelius Celsus volt. Életéről alig tudunk valamit, feltehetőleg Tiberius korában tevékenykedett. A kézirati hagyomány szerint Artes címen egy átfogó enciklopédiát írt, amely a mezőgazdasággal (de agri cultura) kezdődött, öt könyvben, s ezt folytatta hatodik könyvként a De medicina (Az orvostudományról) első könyve. E műve nyolc könyvben teljes egészében fennmaradt. Ezt folytatta a hadtudományról szóló munka, majd a retorika hat könyvben, utána pedig a filozófia következett, s végül a jogtudomány. E munkákat folyamatosan adta ki Celsus, ám miután valamennyi megjelent, egységes kiadásban egyesítette őket, s ennek következtében egyetlen műként hagyományozódott az utókorra. Quintilianus a római filozófiai írók között is említi, s dicséri stílusát (10, 1, 124). Annak ellenére, hogy műveit olvasták, és sokszor hivatkoznak rájuk a későbbi szerzők, csupán a De medicina című munkája maradt ránk, feltehetőleg gyakorlati hasznossága miatt. Enciklopédiájának tematikája arra utal, hogy nem a varrói hagyományt követte, hanem a catóit, ám kiegészítette Cato négy tudományát két olyannal, amelyek saját korában igen fontossá váltak: a filozófiával és a jogtudománnyal.