Gellius életéről csupán annyit tudunk, amennyit Noctes Atticae (Attikai éjszakák) című munkájában önmagáról elárul. E művében ugyanis korának több, más forrásból is jól ismert személyiségét említi életének egyes eseményeivel kapcsolatban, s ezzel bizonyos kronológiai támpontot szolgáltat az utókor kutatói számára. Eszerint 130 körül születhetett, feltehetőleg lovagrendű családból, Rómában vagy Latium valamely városában. Iskoláit Rómában végezte, grammatikára Sulpicius Apollinaris oktatta (7,6,12), aki Gellius megjegyzései szerint mind a latin, mind a görög irodalomban és nyelvészetben járatos volt, retorikát pedig Antonius Iulianustól és Titus Castriciustól tanult. Antonius Iulianust oly nagy és tekintélyes rétornak mondja, hogy nagy megtiszteltetésnek számított már az is, ha valakinek a declamatióját meghallgatta, Titus Castriciusról pedig egyértelműen megállapítja, hogy Róma első számú retorikatanára volt, aki keresetlen szavakkal teremtette le szenátori rangú tanítványait, amikor azok nem voltak rómaiakhoz illően öltözve (13,22). Ha tehát ilyen kiváló tanítói voltak, családjának is előkelőnek és gazdagnak kellett lennie. Ezt sejteti az is, hogy a nagy Fronto házába is bejáratos volt, sőt, tanítványának számított. De ugyanilyen közeli kapcsolatban volt Favorinusszal, a korszak másik nagy rétorával és filozófusával, aki bár görögül írt, latin beszédével is lenyűgözte hallgatóit. (16,3,1). 155 körül – mint maga említi – a praetorok meghívták egy polgári pereket intéző bírói testületbe, s mivel ekkor még fiatal volt, Favorinustól kért tanácsot, amikor latin és görög szakmunkákat kezdett tanulmányozni (14,2). 160 körül görögországi tanulmányútra ment. Itt részt vett Calvisius Taurusnak, a platóni iskola vezetőjének előadásain (1,26), látogatta a híres cinikus, majd keresztény Peregrinus Proteust (12,11), s bejáratos volt az akkor már idősebb Héródés Attikos házába is (19,12). Egyébként itt, Görögországban kezdett hozzá egyetlen művének, az Attikai éjszakáknak írásához is. Nem tudjuk, milyen tevékenységet folytatott Rómába való visszatérte után, művéből csak annyi derül ki róla, hogy házas ember volt, több fia is született, s nekik ajánlja írását, amelynek kiadásakor fiai már abban az életkorban voltak, amikor megkezdhették főiskolai tanulmányaikat. Ebből az adatból arra következtethetünk, hogy az Attikai éjszakákat 175 után publikálta. Előszavának végén hangot ad azon szándékának, hogy tovább fogja folytatni művét, s ha családi ügyeinek intézése és a gyermeknevelés engedi, az Attikai éjszakák könyveinek számát saját éveinek számával teszi egyenlővé. Mivel a folytatásra vonatkozóan semmi adatunk nincs, vagy egyéb elfoglaltságai, vagy halála kellett, hogy megakadályozza tervének valóraváltásában.