Paksa Katalin, Domokos Mária

Vígsággal zeng Parnassusnak magas teteje

18. századi kottás források és a magyar zenei néphagyomány


21.

Népdaltípusa: „Csordapásztorok” (Típuskatalógus III/151). Feltehetően középkori, magyar eredetű,113 igen elterjedt karácsonyi ének, köszöntő, betlehemes. Több mint 200 változata ismert az egész magyar nyelvterületen (MNT II. 41 utolsó éneke, 51 utolsó éneke, 353-III, 354-I, 362-VI, 364-VII, 366-IX, 367-VI, 368-IX, 383-VIII, 388-IV, 407–425), melyek fríg, dór és dúr pentachord altípusokat alkotnak. A Deák–Szentes-kézirat ötsoros, dór dallama az erdélyi, bukovinai és moldvai énekekhez áll a legközelebb. Ezeket mintegy 50 változatban gyűjtötték. A Bozóki-dallam négysoros, hangsora fríg. C 094

Vígsággal zeng Parnassusnak magas teteje

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 045 8

A magyar zenetörténet kéziratos és nyomtatott kottás forrásokban szegény, és többnyire a meglévők sincsenek koruk európai színvonalán. Különös jelentősége van tehát a zenei néphagyománynak, amely számos régiséget tartott fenn, és így segíti a sokszor kezdetlegesen, pontatlanul lejegyzett források értelmezését. Ezért írhatta Kodály Zoltán, hogy „a magyar zenetörténésznek először folkloristának kell lennie".

A könyv arra kíván választ adni, hogy milyen - a magyar népzenével összefüggő - forrásokkal rendelkezünk a 18. századból, és ezeknek mi a jelentősége a zenetörténet, illetőleg a zenefolklorisztika szempontjából. Az internetes hangzó melléklet műzenei és eredeti népzenei példái illusztrációként szolgálnak a kottás közlésekhez.

Hivatkozás: https://mersz.hu/paksa-domokos-vigsaggal-zeng-parnassusnak-magas-teteje//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave