Paksa Katalin, Domokos Mária

Vígsággal zeng Parnassusnak magas teteje

18. századi kottás források és a magyar zenei néphagyomány


24.

Középkori gregorián himnuszelőzményből kialakult szerteágazó, közép-európai dallam. A magyar mellett német, lengyel, cseh, morva, szlovák, román területen alakultak ki eltérő funkciójú változatkörei: egyházi népének, karácsonyi és adventi szokásdal, bakternóta. Hangszeres alakban a 17. századi felső-magyarországi Lőcsei és Vietoris-kéziratban jegyezték föl.116 Ami az egyházi népéneket illeti, Magyarországon a 17. században csak katolikus forrásokban fordul elő, a 18. században viszont katolikus és protestáns énekeskönyvekben egyaránt megtalálható. (A „Jésus Kristus szép fényes Hajnal” még további 18. századi kolozsvári és debreceni református nyomtatott énekeskönyvekben is szerepel.)

Vígsággal zeng Parnassusnak magas teteje

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 045 8

A magyar zenetörténet kéziratos és nyomtatott kottás forrásokban szegény, és többnyire a meglévők sincsenek koruk európai színvonalán. Különös jelentősége van tehát a zenei néphagyománynak, amely számos régiséget tartott fenn, és így segíti a sokszor kezdetlegesen, pontatlanul lejegyzett források értelmezését. Ezért írhatta Kodály Zoltán, hogy „a magyar zenetörténésznek először folkloristának kell lennie".

A könyv arra kíván választ adni, hogy milyen - a magyar népzenével összefüggő - forrásokkal rendelkezünk a 18. századból, és ezeknek mi a jelentősége a zenetörténet, illetőleg a zenefolklorisztika szempontjából. Az internetes hangzó melléklet műzenei és eredeti népzenei példái illusztrációként szolgálnak a kottás közlésekhez.

Hivatkozás: https://mersz.hu/paksa-domokos-vigsaggal-zeng-parnassusnak-magas-teteje//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave