Paksa Katalin, Domokos Mária

Vígsággal zeng Parnassusnak magas teteje

18. századi kottás források és a magyar zenei néphagyomány


2.

Ereszkedő dallamvonala, 5 (b3) b3 kadenciája több régi népdaltípusnak is sajátja. Közelebbről az előző, „Ahol én elmegyek” (MNT X. CXVII) ereszkedő pentaton típussal hozható kapcsolatba, melynek – a történeti forráshoz hasonlóan – diatonikus változatai is vannak (ezek vallásos szövegűek). Kapcsolódik továbbá a sirató stílusú „Látom a szép eget” (MNT X. C) típushoz, amelynek jellemző (4) főkadenciája helyett itt (b3) áll. Ez az egész magyar nyelvterületen ismert (Moldva kivételével), mintegy 60 változatban.

Vígsággal zeng Parnassusnak magas teteje

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 045 8

A magyar zenetörténet kéziratos és nyomtatott kottás forrásokban szegény, és többnyire a meglévők sincsenek koruk európai színvonalán. Különös jelentősége van tehát a zenei néphagyománynak, amely számos régiséget tartott fenn, és így segíti a sokszor kezdetlegesen, pontatlanul lejegyzett források értelmezését. Ezért írhatta Kodály Zoltán, hogy „a magyar zenetörténésznek először folkloristának kell lennie".

A könyv arra kíván választ adni, hogy milyen - a magyar népzenével összefüggő - forrásokkal rendelkezünk a 18. századból, és ezeknek mi a jelentősége a zenetörténet, illetőleg a zenefolklorisztika szempontjából. Az internetes hangzó melléklet műzenei és eredeti népzenei példái illusztrációként szolgálnak a kottás közlésekhez.

Hivatkozás: https://mersz.hu/paksa-domokos-vigsaggal-zeng-parnassusnak-magas-teteje//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave