Dövényi Zoltán (szerk.)

A Kárpát-medence földrajza


Mesterséges tavak

Az általános világtrendnek megfelelően a mesterséges tavak száma és vízmennyisége a Kárpát-medencében is erőteljesen növekszik, és az egy négyzetkilométert meghaladó állóvizek körében túlsúlyuk mind a szám, de még inkább a térfogat tekintetében egyértelmű. Mivel a mesterséges tavak száma gyorsabban nő, mint amilyen ütemben a természetes tavak pusztulnak (feltöltődés vagy éppen kiszáradás miatt), a Kárpát-medencei állóvizek összes száma és vízmennyisége is növekvő. Földrajzi elhelyezkedésüket és jellegüket a természeti adottságok mellett elsősorban a létesítés céljai határozzák meg. A hegy- és dombvidékeken a völgyek vízfolyásainak felduzzasztása jellemző, ezért a felületükhöz mérten többnyire nagy vízmennyiséget tárolnak. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy mélyek, a duzzasztógátak közelében ezekben fordulnak elő a legnagyobb, a természetes tavakét többszörösen meghaladó mélységek (a Kassabéla feletti Óruzsini-tározóban például 60, a kárpáti fő vízválasztó külső oldalán a Beszterce-völgyi Békás-tóban 80, a Pareng szomszédságában a Vidra-tóban közel 120, az Arges-völgyi Vidraru-tóban 156 m). Többségüket energetikai célokból duzzasztották fel, de vannak köztük vízellátást és a folyóvizek lefolyásingadozásának csökkentését szolgálóak is. Legnagyobb az Árvai-Magurában felduzzasztott Árvai-tó, de tipikusan ilyenek a Meleg-Szamoson létesített víztárolók a Bihar-hegységben, a Vág-völgyében felduzzasztott tósorozat, vagy a vaskapui tározók is. A sekély, többnyire öntözési célú síkvidéki tározók között a kiskörei Tisza-tó a legnagyobb – vízállástól függő kiterjedése a 100 km²-t is meghaladhatja. Ebbe a csoportba tartozik a Duna nemzetközi vitát kiváltó szlovákiai elzárásával létrehozott Dunacsúny–Dunakiliti tározó is. A völgyi duzzasztással kialakított kisebb – sokszor halászati célú – tározótavak meglehetősen szórt elterjedésűek, de különösen sok van belőlük a Dunántúli-dombságon, főleg a somogyi meridionális völgyekben vagy a Tolnai-dombságban. A nem mederduzzasztással létrehozott síksági mesterséges tározók közt a legjelentősebb a 33 km² területű, a Vihorlát déli előterében kialakított Széles-tó (Zemplínska šírava), és a legrégebben épített Hortobágyi-halastó (illetve halastavak, hiszen a 13 km²-nyi összterület tucatnyi részkazettából jön össze). A viszonylag jelentős méretű tavak közé tartoznak a hordalékkúpi kavicsbányászatból és más külszíni fejtésből visszamaradt állóvizek Hegyeshalomtól Ártándig (3. táblázat).

A Kárpát-medence földrajza

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

Nyomtatott megjelenés éve: 2012

ISBN: 978 963 059 802 6

Fél évszázados hiányt pótol a kötet, hiszen utoljára 1947-ben jelent meg a Kárpát-medencét mint egységes földrajzi teret leíró kézikönyv. Geográfusok nemzedékei voltak politikai nyomásra elzárva ettől a témától, majd további évtizedek kellettek az újrakezdett kutatások eredményeinek összegzéséig. A szerkesztők, ahogy az a Világföldrajz kézikönyv esetében is történt, kitárták a kaput, s megpróbáltak mindenkit bevonni a munkába a magyar geográfiából, illetve földtudományból, akinek van érdemi mondanivalója a témában. A szóhasználat nem véletlen: magyar és nem magyarországi geográfiáról van szó, tehát a szerzők a Kárpát-medence különböző részein élnek és dolgoznak, az országhatárok ebben az esetben nem jelentettek akadályt.

Az eredmény páratlanul gazdag és friss, ugyanakkor egységes szemléletmóddal kidolgozott Kárpát-medence kép. A kötet kellően részletes a témában elmélyedni vágyók számára, de elég színes és érdekes ahhoz, hogy magával ragadja az egy-egy részlet iránt érdeklődőket, illetve az Akadémiai Kiadó kézikönyv sorozatának hűséges gyűjtőit is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/dovenyi-a-karpat-medence-foldrajza//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave