Dövényi Zoltán (szerk.)

A Kárpát-medence földrajza


Privatizációs folyamatok a magyar iparban

A magánosítás a leépítések miatt kezdetben az ipari termelés visszaesésének oka, később pedig – a végrehajtott racionalizálás és a külföldi tőkebefektetések miatt – generálója lett a bővülésnek és az export felfutásának. A privatizációs törvények értelmében a magánosítás nem reprivatizációs típusú volt, ugyanakkor a kárpótlások kapcsán mégis kerül(het)tek vissza vagyonelemek az egykori tulajdonosokhoz. Az állam tulajdonában lévő vállalatokat a társasági törvények értelmében át kellett alakítani, azonban kedvezőtlen piaci körülmények hatására közel 400-at rögtön fel is kellett számolni. A privatizáció jellegét tekintve különböző időszakok figyelhetők meg Magyarországon. Az első időszakában (1990–1994) az állam először a jól működő cégeket értékesítette, és igyekezett minél szélesebb hazai kisbefektetői kört tulajdonhoz juttatni. Ezt követően, 1995–1997 között került sor a stratégiai nagyvállalatok (bankok, közüzemi szolgáltatók egy része) erőltetett ütemű értékesítésére, majd 1997-től kezdve előtérbe helyezték a nehezebben eladható kisebbségi tulajdonok eladását és a tőkepiaci (nyilvános kibocsátás, tőzsdei eladás) értékesítést. Mindez jelentősen átalakította a hazai ipar tulajdonosi szerkezetét. A több mint 2000 állami vállalat felét 1994-ig értékesítették, és a fennmaradók többségében is csak kisebbségi tulajdonhányadot tartottak meg. A rendszerváltás adta lehetőségeket (és kényszerűséget) kihasználva széles tömegek lettek egyéni vállalkozóvá, és dinamikus ütemben bővült a társas vállalkozások száma is. 2002-től a privatizációs folyamat lezárása lett a cél. Ennek értelmében 2003-ban lezárták a bankprivatizációt, bevonásra kerültek a kárpótlási jegyek, eladták a MOL részvénycsomagját és a legnagyobb állami gazdaságokat, agrártársaságokat. Az azóta eltelt közel egy évtizedben a vagyongazdálkodás vált elsődleges céllá, hiszen már alig maradtak értékesíthető vagyonelemek (pl. Budapest Airport – 2005), míg egy új politikai irányvonalként 2011-ben az állam sikeres kísérletet tett korábban privatizált cégben (MOL Nyrt.) történő vagyonszerzésre.

A Kárpát-medence földrajza

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

Nyomtatott megjelenés éve: 2012

ISBN: 978 963 059 802 6

Fél évszázados hiányt pótol a kötet, hiszen utoljára 1947-ben jelent meg a Kárpát-medencét mint egységes földrajzi teret leíró kézikönyv. Geográfusok nemzedékei voltak politikai nyomásra elzárva ettől a témától, majd további évtizedek kellettek az újrakezdett kutatások eredményeinek összegzéséig. A szerkesztők, ahogy az a Világföldrajz kézikönyv esetében is történt, kitárták a kaput, s megpróbáltak mindenkit bevonni a munkába a magyar geográfiából, illetve földtudományból, akinek van érdemi mondanivalója a témában. A szóhasználat nem véletlen: magyar és nem magyarországi geográfiáról van szó, tehát a szerzők a Kárpát-medence különböző részein élnek és dolgoznak, az országhatárok ebben az esetben nem jelentettek akadályt.

Az eredmény páratlanul gazdag és friss, ugyanakkor egységes szemléletmóddal kidolgozott Kárpát-medence kép. A kötet kellően részletes a témában elmélyedni vágyók számára, de elég színes és érdekes ahhoz, hogy magával ragadja az egy-egy részlet iránt érdeklődőket, illetve az Akadémiai Kiadó kézikönyv sorozatának hűséges gyűjtőit is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/dovenyi-a-karpat-medence-foldrajza//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave