Dövényi Zoltán (szerk.)

A Kárpát-medence földrajza


A közúti közlekedés

A rómaiak által Pannóniában és Dáciában kőlapokkal kiépített (hadi) úthálózat csak rövid epizódnak bizonyult a Kárpát-medence közlekedésében. Bő másfél ezer évig térségünk teljesen nélkülözni volt kénytelen az épített utakat. Kizárólag – az időjárási viszonyoktól erősen befolyásolt – csapásokon, földutakon kínlódott a málhás állatokkal és (néhány mázsányi szállítmányra kapacitált) fogatolt járművekkel történt közlekedés. Kövezett utak építése egészen rövid hegyvidéki szakaszokon a 19. század elején kezdődött meg, de még a szabadságharc idején is összesen csak néhány száz km-t tett ki a dunántúli, észak-magyarországi, erdélyi és szlavóniai kőlelőhelyek közelében kiépített szakaszok hossza. A 19. század második felében és a 20. század elején a vasúthálózat oly mértékben igénybe vette a pénzforrásokat, hogy az úthálózatra kevés pénz jutott, ezért kiépítése csak nagyon vontatottan haladt előre. A vasutakkal egy irányban haladó, Budapesten összefutó állami kezelésű főutak egészen az autókorszakig diszfunkcionálisnak bizonyultak, mivel a jóval gyorsabb és olcsóbb vasúti személy- és áruszállítás miatt csak szakaszos „láncközlekedés” folyt rajtuk (Erdősi 2002). A hiányzó transzverzális vasutak helyettesítése érdekében a 20. század elejétől néhány, szinte az egész Kárpát-medencét átszelő állami főút épült Baja–Csongrád–Gyula–Erdőhegy, majd Dunaföldvár–Debrecen–Máramarossziget és Berettyóújfalu–Békéscsaba–Orosháza között (Hanzély 1960). E transzverzális főutak forgalmának viszont már jelentős részét a távolsági/interregionális viszonylatúak tették ki.

A Kárpát-medence földrajza

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

Nyomtatott megjelenés éve: 2012

ISBN: 978 963 059 802 6

Fél évszázados hiányt pótol a kötet, hiszen utoljára 1947-ben jelent meg a Kárpát-medencét mint egységes földrajzi teret leíró kézikönyv. Geográfusok nemzedékei voltak politikai nyomásra elzárva ettől a témától, majd további évtizedek kellettek az újrakezdett kutatások eredményeinek összegzéséig. A szerkesztők, ahogy az a Világföldrajz kézikönyv esetében is történt, kitárták a kaput, s megpróbáltak mindenkit bevonni a munkába a magyar geográfiából, illetve földtudományból, akinek van érdemi mondanivalója a témában. A szóhasználat nem véletlen: magyar és nem magyarországi geográfiáról van szó, tehát a szerzők a Kárpát-medence különböző részein élnek és dolgoznak, az országhatárok ebben az esetben nem jelentettek akadályt.

Az eredmény páratlanul gazdag és friss, ugyanakkor egységes szemléletmóddal kidolgozott Kárpát-medence kép. A kötet kellően részletes a témában elmélyedni vágyók számára, de elég színes és érdekes ahhoz, hogy magával ragadja az egy-egy részlet iránt érdeklődőket, illetve az Akadémiai Kiadó kézikönyv sorozatának hűséges gyűjtőit is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/dovenyi-a-karpat-medence-foldrajza//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave