Erdély turisztikai kínálata mind látnivalókban, mind szolgáltatásokban igen gazdag és változatos. Erdély termálvizeit már a rómaiak is hasznosították gyógyászati és rekreációs célokra. A rómaiak által kiépített leghíresebb gyógyfürdők: Ad aquas Herculi sacras – Ad Mediam (Herkulesfürdő) és Thermae Dodonae (Feredőgyógy). Hosszú stagnálás után csak a 19. században fejlődtek tovább a gyógyfürdők, Herkulesfürdő például nemzetközi hírnévre tett szert az Osztrák–Magyar Monarchia idején, de új gyógyfürdők is kialakultak, mint például Maroshévíz, Tusnádfürdő, Szováta, Borsecfürdő stb. Erdélyben a hegyvidéki turizmus csak a 19. század végén indult be, főleg az Erdélyi Kárpát Egyesület közreműködésével. A két világháború között fejlődött a turisztikai infrastruktúra, számos új hegyvidéki üdülő és gyógyfürdő jelent meg: Gyilkos-tó, Kolibica, Kisbánya, illetve Parajd, Désakna, Kolozs, Homoródfürdő, Vízakna stb. Egyre többen látogatták Erdély történelmi városait is, ahol egyre több szálláshelyet létesítettek és így beindult a kulturális turizmus is. Az 1954–1960 közötti periódust viszont teljes visszaesés jellemezte. Az 1960-as évekkel kezdődően újból fejlődés volt megfigyelhető, főleg ami a hegyvidéki üdülőket (Brassópolyána), gyógyfürdőket (Margitta, Május 1 fürdő, Félixfürdő) és nagyvárosokat illeti. Új elszállásolási egységtípusok jelentek meg a főbb utak mentén, mint például a kempingek és motelek. 1971-ben létrehozták a Turisztikai Minisztériumot, melynek fontos szerepe volt Románia turisztikai potenciáljának a kiaknázásában, az infrastruktúra fejlesztésében és az attrakciók népszerűsítésében.