A Velencei Gránit a felszínen 15 km csapáshosszban, a székesfehérvári Rác-hegytől Nadapig követhető. Szélessége Pákozd és Sukoró környékén 5–7 km. A Velencei-tó DNy-i előterében — 20 km távolságon belül — több kutatófúrás feltárta (Pák-2, Pá-1, Pk-18a, Szfv-1, Tác-1). A Velencei-tó déli oldalán azonban már tengeri perm és triász képződményekkel, és azok fekvőjében Dinnyési Granodiorittal érintkezik. A gránitintrúziót Székesfehérvártól, a pátkai Kőrakáshegyen és Varga-hegyen át, a Szűzvári malomnál és a Kányás-völgyben, majd a Vaskapu-hegyen és az Antónia-hegyen keresztül, a velencei Gécsihegyig (= Bence-hegy) terjedően — felszíni feltárásokban is tanulmányozható — anchimetamorf palaköpeny szegélyezi. A sötétszürke lidit-rétegeket, valamint metariolit (porfiroid) és metabazalt (diabáz) betelepüléseket tartalmazó anchimetamorf pala a Balatoni Fillit Lovasi Aleurolitpala formációját képviseli. A palaköpeny és a gránit érintkezése utólagos mozgások hatására kevés kivétellel töréses jellegűvé vált, de a kontaktmetamorf képződmények, a pneumatolitos és hidrotermális hatások, valamint a palaköpenybe hatolt telérek világosan jelzik a palaköpeny és a gránit eredeti kapcsolatát, intruzív benyomulásos, diszkordáns érintkezését, az akkor már regionális metamorfózist szenvedett Lovasi Aleurolitpalával.