A kémiai reakciók molekuláris jellemzésekor leírtak szerint (l. 1.6. fejezet) egy kémiai reakció akkor játszódhat le, ha a reagáló molekula (vagy molekulák) rendelkeznek az aktivált komplex állapot eléréséhez szükséges aktiválási energiával. Ez az energia a molekuláris ütközések során a termikus energiából is származhat, ha a reagáló rendszer hőmérséklete elég nagy ahhoz, hogy a kívánt energiájú molekulák kellő nagy számban előforduljanak. Az energiaközlés másik lehetősége a besugárzás. Adott λ hullámhosszúságú fény egyetlen fotonjának energiája a (4.1.1) és (4.1.2) egyenletek értelmében E = h c / λ, ahol h a Planck-állandó, c pedig a fény sebessége. Ha egy λ hullámhosszúságú foton egy molekulával kölcsönhatásba lép, akkor általában a teljes E energiája átadódik, mégpedig egyetlen szabadsági foknak. Ez a 4.1.3. alfejezetben leírtakkal összhangban azt jelenti, hogy vagy az egyik elektron kerül magasabb energiájú állapotba (elektrongerjesztés), vagy egy kötés valamely rezgési állapota lesz nagyobb energiájú; amivel nagyobb rezgési kitérés jár (rezgési gerjesztés). Ha a kötésre a kötési energiánál nagyobb energia jut a fenti módon, akkor az vagy felszakad, vagy újra kisugárzódik az elnyelt foton. Ha a gerjesztett molekula a kötés felszakadásánál kisebb energiát kap, akkor az vagy újra kisugárzódik, vagy más molekulákkal ütközve gerjesztési energiáját azoknak átadhatja. Az említett folyamatokban a kötésfelszakadást gyakran további kémiai reakciók követik.