Nyomárkay István

Szláv szomszédaink


Egy kis nyelvtörténet. A szláv népek és nyelvek mint az indoeurópai nép- és nyelvcsalád tagjai

A nép- és nyelvcsoportnak a nevéről, a „szláv” szó eredetéről teljes bizonyossággal nem nyilatkozhatunk. A szótő jelenthet ’dicsőség’-et (slava), de ugyanebből a tőből ered a slovo ’szó’. Vannak, akik ezt tartják az eredeti jelentésnek, azt emelve ki, hogy a kommunikáció alapeleme a szó, a beszéd, azaz egymás kölcsönös megértése. Így a szlávok, a meg nem értett szó képzetéből kiindulva, azokat, akik nyelvüket nem értették, tehát nem tudtak velük beszélni, kezdetben némának nevezték. Ez az eredeti jelentése a ma is használt ’német; német nyelvű ember’ jelentésű Němec (orosz нeмeц, horvát Nijemac, szerb Nemac) szónak. Ebben az összefüggésben az említett (slovo ’szó’) eredet meggyőzőnek tűnhet. Történeti-etimológiai szótárunk megemlíti a latin sclavus, slavus ’szláv férfi, szláv rabszolga’ jelentést, amelyet Kniezsa István már 1942-ben azzal utasított el, hogy „nehéz volna megérteni, hogy egy nép mástól tanulja meg a saját nevét, és méghozzá ilyen gyalázó nevet vegyen át”. Harmadik lehetőségként jön szóba a slow- ’mocsár’ jelentésű tő, amely az egykori szlávok letelepedési helyeire utalhat. Egyéb elnevezéseik közül meg kell említenünk a vend nevet, amellyel napjainkban a nyugat-magyarországi szlovéneket illetik. A szlávokat Windeknek, nyelvüket pedig windischnek először a németek nevezték. Erről a névről azonban feltehető, hogy eredetileg nem szláv népet jelölt, hanem a germánok ruházták át a régi Veneta nép földjére települt új szláv lakosságra. Kniezsa István szerint valószínű, hogy azonos a balkáni és az észak-itáliai illírek nevével, s ezt vitték át az illírek helyére telepedett szláv lakosságra. Valamennyi szlávra vonatkozott eleinte a tót név is, amelynek alakváltozatai ’nép, ország’ jelentésben több indoeurópai nyelvben is kimutathatók, s amellyel közös eredetű a deutsch nép- és nyelvnév is. Tótországnak eredetileg Szlavóniát nevezték, később pedig a tót az észak-magyarországi szlávok (szlovákok) neve lett. Már Kniezsa István is hangsúlyozta, hogy a „tót” névnek soha nem volt sértő jelentése. A sértőnek vagy megbélyegzőnek tartott népnevek valóban nem tartalmaztak semmiféle negatív konnotációt, amit elsősorban az bizonyít, hogy közülük sok ma is elterjedt családnév, pl. Tóth, Oláh, Rácz, Horváth stb. A szerb név az ’összegyülekezni, együtt lenni’ igéből képzett ’nagycsaládhoz tartozó’ jelentésű főnévből származik. A horvát ősi törzsnév neves etimológusok szerint óiráni eredetű. Az orosz népnév egy rus ’északi germán, skandináv’ jelentésű tőből ered. Az ukrán név elvonás az Ukrajna, Ukraina alakból, melynek tövében a kraj szó ’valaminek a széle, vége’ szerepel, jelentése tehát: ’valaminek (országnak, birodalomnak) a vége’. Érdekességként megemlíthető, hogy vég szavunk ’valaminek a határa’ jelentésben már 1055-ben egyik legrégibb nyelvemlékünkben, a Tihanyi alapítólevélben is előfordul. A bizonyos meghatározott területet védő várakat végváraknak nevezték, s a mai igényesebb köznyelvben is előfordul a végeken kifejezés, például annak szemléletessé tételére, hogy valaki messze lakik.

Szláv szomszédaink

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 130 1

Vajon ismerjük-e szomszédainkat: a horvátokat, szerbeket, szlovénokat, szlovákokat és ukránokat? Hogyan fejlődtek a szláv nyelvek? Hol volt a szlávok őshazája? Értjük-e, ha egy szláv vendégünk uzsonnára cseresznyét, vacsorára pecsenyét kér? És értik-e a szlávok, ha azt mondjuk: „Az ország érseke a sátorban virraszt"? Hogyan látnak minket szláv szomszédaink? És mi hogyan látjuk őket?

A Pont könyvek sorozat új darabja, a Szláv szomszédaink érthető és logikus válaszokkal szolgál, határozott pontokat téve a kérdőjelek helyére.

Hivatkozás: https://mersz.hu/nyomarkay-szlav-szomszedaink//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave