Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


A metrikus fonológia

A metrikus fonológia nem a levezetés kérdését vizsgálja, hanem az ábrázolásét. Elnevezését onnan kapta, hogy elsősorban a mondatok ritmikus („metrikus”) tulajdonságait vizsgálja. Ezek közül kitüntetett helyet kap a hangsúly. A klasszikus generatív elképzelés szerint a szegmentum fölött nincs már semmilyen fonológiai egységnek döntő szerepe a fonológiai ábrázolásban. Ezt a feltételezést kérdőjelezi meg a metrikus fonológia, ahol a különböző ritmikus egységek, így a hangsúly is, fontos szerephez jutnak. A ritmikus egységek adekvát leírása azonban, úgy tűnik, a szótag fogalma nélkül lehetetlen. Éppen ezért a metrikus fonológia egyik alapegysége a szótag, amelynek belső szerkezete így fest: ahol σ a szótag, Ke a szótagkezdet (onset), R a rím (rhyme), M a mag (nucleus) és Kó a kóda (coda) jele. A szótag tehát hierarchikus felépítésű. Az ábrából az is leolvasható, hogy a mag és a kóda között szorosabb kapcsolat van, mint a szótagkezdet és a mag között. A fenti hierarchikus szótagszerkezet végelemeihez kapcsolódnak az időtengely X elemei, amelyek egy-egy szegmentumot (pontosabban: időzítési egységet) képviselnek. A cúg szó ábrázolása például az alábbi módon adható meg:

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave