Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


A természetes fonológia

A természetes fonológia alapfeltevése, hogy vannak velünk született „fonetikai képességeink”, amelyek természetes folyamatokként jellemezhetők. Ezek a folyamatok kétfélék lehetnek: szintagmatikai folyamatok, amelyek leegyszerűsítik a szegmentumok artikulációját (ilyenek: a nazálisok hasonulása zörejhangok előtt, a nazális mássalhangzót megelőző magánhangzók nazalizációja) vagy paradigmatikai folyamatok, amelyek az egyes szegmentumok artikulációs vagy akusztikai tulajdonságait kiemelik (például az egyik szabály a magánhangzókat [−nazális]-ként jellemzi, a nazális magánhangzók ugyanis kevésbé különülnek el egymástól, mint a nem-nazálisak). A két folyamat gyakran kerül egymással konfliktusba. Ilyen helyzet áll elő a magánhangzók nazalizációjánál: a paradigmatikai folyamat szerint a nazális mássalhangzó előtt álló magánhangzónak nem-nazálisnak kellene lennie, a szintagmatikus folyamat szerint meg éppen nazálisnak. Ezt a konfliktust vagy a két folyamat alkalmazási sorrendjére tett kikötéssel, vagy nyelvsajátos megszorítással lehet feloldani. A nyelvelsajátítás folyamán a gyermek megtanulja, hogy egyes esetekben nem működnek a természetes folyamatok. Így például a szintagmatikai folyamatok közé tartozik a szótagvégi zörejhangok zöngétlenedése. A magyar gyermeknek meg kell tehát tanulnia, hogy ez a folyamat a magyarban nem érvényes: a bab ejtése nem [bɔp], hanem [bɔb].

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave