Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


Újabb megoldások a harmónia leírásában

Ebben a pontban a magánhangzó-harmónia leírásának néhány újabb (a szakirodalomban nemrégiben javasolt) módját mutatjuk be. Közös vonása ezeknek a megoldásoknak, hogy az autoszegmentális fonológia kezdeti elgondolásával szemben, amely szerint a harmóniát nem szabály, hanem egyetemes (automatikus) terjedési konvenció segítségével írhatjuk le, ezúttal a terjedést fonológiai szabály mondja ki. Egyetemes társítási konvenció továbbra is van, de csak egy-az-egyhez társításokat tud létrehozni (tehát terjedést, azaz egy-a-többhöz társítást nem); balról jobbra vagy jobbról balra haladva (az irányt az adott nyelv választja: ez az egyetemes konvención belüli paraméter). Ennek az eltérésnek az okára fény derül majd az alábbiakban. A kerekségi harmóniát, amelyet a fentiekben az elölségi harmóniától elkülönítve tárgyaltunk, ezúttal belevonjuk a leírásba. A 2.3.4.1. alpontban a radikális alulszabottság keretében lehetséges alternatív elemzéseket mutatjuk be; a 2.3.4.2. pontban egy egyértékű jegyekre alapozott megoldást ismertetünk.

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave