Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


A kettőnél több elemből álló intervokális mássalhangzó-kapcsolatok

A előző alfejezetben (l. 4.4.) már tárgyaltuk a több mint két elemű intervokális mássalhangzó-kapcsolatok szótagolását, és rámutattunk, hogy ezek közül a négy- és öteleműek mindenképpen rendhagyóak a magyarban. Ebben a pontban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a -VCCCV- kapcsolatok státusza is bizonytalan. Leggyakrabban -CV-vel kezdődő toldalékkal való ragozás/képzés eredményeképpen jönnek létre (partnál, szexről). Láttuk, hogy ezek szótagfűzési szempontból, az érintett toldaléktípus fonotaktikai függetlensége miatt, nem érdekesek, azaz nem „igazi” -VCCCV- kapcsolatok. Monomorfemikus szavakban is előfordulnak, de az egyes -VCCCV- kapcsolatokat általában csak egy-két tő tartalmazza, így elszigetelt példáknak tűnnek (pl. /jgl/ bejgli, /fst/ bifsztek stb.). Tíz vagy tíznél több monomorfemikus példát csak az alábbi kapcsolatokra találtam:
(99)
/str/ n=27
adminisztratív, aposztrofál, asztrahánprémes, asztrakán, asztro-, ausztrál, ballusztrád-motívum, bisztró, esztrenga, gasztronómia, illusztráció, illusztris, indusztriális, kasztrál, katasztrális, katasztrófa, kosztros, magisztrátus, nosztrifikál, osztrák, osztriga, pasztrána, pesztra, pisztráng, plasztron, regisztrál
 
/ntr/ n=19
antracén, antracit, antropológia, centralista, centrifuga, centrum, dzsentri, filantróp, hózentráger, intranzigens, intráda, intrika, koncentráció, kontra, kontraktus, kontraszt, kontrol, mizantróp, premontrei
 
/mpl/ n=14
gimpli, krumpli, komplett, komplex, komplexum, komplexus, komplé, komplikál, plömplöm, stempli, szimpla, templom, trampli, zempléni
 
/mpr/ n=10
impregnál, impresszárió, impresszió, impresszum, imprimatúra, imprimál, improduktív, improvizál, kompresszor, kompromisszum
 
/nšt/ n=10
installáció, instancia, instál, konstans, konstantinápolyi, konstatál, konstábler, konstelláció, konsternáció, konstitúció
 
/štr/ n=10
alabástrom, capistráng, destruál, flastrom, istráng, kimustrál, klastrom, ministrál, mustra, ostrom

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave