Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


A főszabály. Az igevivő

Azoknak a szerkezeteknek a hangsúlyviszonyai, amelyeknek ragozott igető a fejük, attól függnek, hogy van-e bennük közvetlenül az ige előtt úgynevezett igevivő. Az igevivő csak az ige előtt minősül igevivőnek; ha a kérdéses szó másutt áll a mondatban, már nem lehet ilyen szerepű. Az igevivő fajtái a következők:
AZ IGEVIVŐ FAJTÁI
(26)
a.
igemódosító (lásd 5.4.2.1.2.)
 
b.
kérdőszó: ki, hol, mikor stb.
 
c.
tagadószó: nem, ne
 
d.
fókuszba hozott elem (erről csak az 5.5-ben lesz szó)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave