Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


Zenei hang

Az egyik hangforrást a gégefőben elhelyezkedő hangszalagok képezik, ezek nyitódó-záródó mozgását követik az átáramló levegő nyomásviszonyai, és rezgés keletkezik, mégpedig összetett rezgés, mert a hangforrás – látszólag egyszerű, ám valójában – bonyolult mozgást végez. Az összetett rezgés véges vagy végtelen számú egyszerű rezgés (tiszta hang) egyetlen rezgésben való összegződése. A tiszta hang a legegyszerűbb rezgés, az, amely a szinuszfüggvény törvényszerűségeit követi. Ha az összetett rezgésben az összetevő rezgések frekvenciái egymásnak egész számú többszörösei, a keletkezett összetett rezgés szabályos, zenei hang. Ebben a legkisebb frekvenciájú rezgésösszetevő neve alaprezgés vagy alaphang, a többi összetevő neve pedig részhang vagy felhang, mégpedig – szabályos rezgésről lévén szó – harmonikus felhang vagy felharmonikus. Az alaprezgés frekvenciája az alapfrekvencia. Ha pl. egy komplex hanghullámban van egy 100 Hz-es alaphang, valamint egy 200 Hz-es és egy 300 Hz-es felhang, a 200 Hz-es összetevő neve második, a 300 Hz-esé harmadik felharmonikus, mert az előbbi kétszerese, az utóbbi háromszorosa az alaphang frekvenciájának (vö. 5. ábra). A gégefőben a 8.2.1.1.2-ben leírt módon keletkezett zönge felhangokban gazdag, összetett rezgés, alaphangja megegyezik a hangszalagok másodpercenkénti nyitódásával-záródásával. Mivel a nyitódás-záródás nem ismétlődik teljes szabályossággal, a zönge – legalábbis szorosan fizikai értelemben – csupán kváziperiodikus, azaz közelperiodikus. Ez a hang továbbjut a toldalékcső üregeibe, amelyek fizikailag rezonátorként viselkednek, azaz a zöngéből a sajátrezgésszámuknak megfelelő vagy annak közelébe eső összetevő rezgéseket felerősítik, így formálják a gége szintjén egységes zöngét (6. ábra). A kisebb térfogatú üregek a magas frekvenciájú összetevőket erősítik fel, a nagyobb térfogatúak pedig az alacsonyabb összetevőket. A sajátrezgésszám az a frekvencia, amellyel nyugalmi helyzetéből kimozdulva bármilyen rugalmas közeg (szilárd test, cseppfolyós vagy légnemű anyag) szabad rezgést végez.
5. ábra 100, 200 és 300 Hz-es tiszta hangokból összetevődő rezgés
6. ábra A toldalékcső hatása a zöngére

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave