Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


Artikulációs jellemzés

A mássalhangzók osztályozásában is alapvető kritérium a képzés módja, amelyet a közreműködő artikulációs szervpár működésmódja határoz meg. Eszerint megkülönböztetünk zárhangokat (plozívák), réshangokat (frikatívák) és zár-réshangokat (affrikáták). Mit jelentenek ezek a képzésbeli megoldások? A zárhangok, mint a nevük is mutatja, úgy képződnek, hogy a toldalékcső valamely pontján teljes zár keletkezik az artikulációs szervpár tagjai között, és a levegő ennek a zárnak a feloldásával jut ki a toldalékcsőből. A zárfeloldás nyomában keletkező hangjelenség a zárhang. A réshang az a hangjelenség, amelyik a toldalékcső valamely pontján az artikulációs szervpár tagjai között keletkezett résnek a jellegzetességeit viseli magán, mivel a képzési levegő áthalad az illető résen. A zár-réshang az előbbi két képzésmód kombinációja: a képzés tartama alatt különböző képzőmozzanatok egyidejű jelenléte figyelhető meg, hol teljes zár alakul ki, hol pedig különböző méretű rés keletkezik, tehát a zár réssé nyílik vagy éppenséggel a rés bezárul.
22. ábra A [t] és a [n] elkülönítése az ínyvitorla (és a lágyíny) felemelt és leengedett helyzete alapján

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave