A magyar–szlovák, szlovák–magyar kapcsolatok és konfliktusok alakulását a 19. század második felében sem vizsgálhatjuk izoláltan, szűkebb és tágabb környezetéből kiragadva, befelé forduló, nemzetcentrikus módon, úgy, ahogyan a mai szlovák történetírás egyik fő vonulata teszi. A kapcsolat- és konfliktuselemzés ugyanis csak akkor lehet történelmileg megalapozott és hiteles, ha legalább három különböző – szorosan összekapcsolódó – síkon történik.260 Nem lehet figyelmen kívül hagyni a Habsburg Birodalom, illetve az Osztrák–Magyar Monarchia tágabb keretét s ezen belül a bécsi kormányzati politika, valamint a két meghatározó nemzet, az osztrákok és a magyarok viszonyának alakulását. Ez a tény ugyanis nemcsak befolyásolta, hanem be is határolta a többi nemzet mozgásterét, lehetőségeit. Legalább ilyen fontos a magyar nemzetfelfogás és nemzetiségi politika változásainak, indítékainak és következményeinek számbavétele, mivel az „uralkodó nemzet” szerepében a Monarchia Lajtán inneni részében a magyarok léptek fel. Csak ezek között a koordináták között vizsgálható a magyarok és magyarországi nem magyar nemzeti mozgalmak s ezeken belül a szlovákok és magyarok együttműködéssel és konfliktusokkal megterhelt kapcsolata.261