Fenyő István

Az irodalom respublikájáért

Irodalomkritikai gondolkodásunk fejlődése 1817-1830


Elvi indítékok és történeti meghatározó mozzanatok

Kölcsey híres lasztóci levelei — melyeket 1817 júniusában Kazinczy Ferenchez intézett—nemcsak szerzőjük személyes pályáján jelentettek mélyreható fordulatot, de a kor magyar irodalomkritikai gondolkodásának fejlődésében is. A nyelv nemzeti meghatározottsága, autonóm, organikus és főképp evolucioner jellegű fejlődése, az anorganikus, a körülményekkel és adott feltételekkel nem számoló kulturális revolúció elutasítása, a szélsőségek kerülése az egység megteremtése érdekében, a közönség szempontja, az irodalom társadalmi és történelmi viszonyrendszere, kor és irodalom összefüggése, az idegenszerűségek elvetése, az eredetiség igénye, az írói individualitás és szubjektivitás szuverenitásának meghirdetése, jelentés és nyelv, gondolat és stílus maradéktalan egybeforrasztásának óhaja — mindaz, amit Kölcsey e levelekben felvet — a magyar irodalmi gondolkodás következő periódusának, a romantika korszakának legfőbb elvei.1Összefoglalásuk és támadó kiélezésük tanúsága a hazai irodalomban és társadalomban 1817 táján végbement mélyreható változásoknak.

Az irodalom respublikájáért

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 059 898 9

Fenyő István könyve több mint "kritikatörténet": az irodalom önszemléletének, önnön létéről, funkciójáról kialakított képzeteinek fejlődéstörténeti elemzése. A szerző megvizsgálja a kor hazai kritikai elvrendszereit, irodalmi eszméit, programjait, kategóriáit, követelményeit, értelmezi, értékeli és rendszerezi az egyes kritikusi felfogásokat, ítéleteket, ítélkezési normákat - és mindenekelőtt az irodalmi gondolkozás egykorú fogalomkészletét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/fenyo-az-irodalom-respublikajaert//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave