Fenyő István

Az irodalom respublikájáért

Irodalomkritikai gondolkodásunk fejlődése 1817-1830


Kívül a rendiségen: a lélekrajz és a jellemábrázolás felfedezése

Az eredetiségnek 1817-től kezdődően volt azonban még egy harmadik változata is, melynek képviselői ama feltörekvő parasztipolgári-mezővárosi rétegekből kerülnek ki, amelyeknek egyre fokozódó öntudatra ébredéséről bevezetőnkben részletesebben szóltunk. E réteg reprezentánsainak irodalmi törekvéseiben részben felleljük azt, amit az irodalom nemesi képviselőinél hiányoltunk: az aktív, cselekvő ember megjelenítésének követelményét, a sorsok objektiválásának, az emberi lélek és jellem sokoldalú átvilágításának elvét. Részben — mert egyrészt ebben az objektivációigényben is túlteng majd a szubjektív vallomásosság, a lírai indulat kiélése, másrészt pedig az emberábrázolás, a jellemrajz követelménye mindvégig lehetőleg megmarad az individualitás, az egyedi ember megjelenítésének szintjén, a közösséget képviselő ember ábrázolásának, az osztályok küzdelme bárminő megjelenítésének törekvése e csoporttól is távol áll. A cselekvő ember irodalmi megelevenítésének követelményével azonban e rendiségen kívül álló írócsoport így is fontos kezdeményezője lesz irodalmunk és irodalomkritikai gondolkodásunk reformkori átalakulásának.

Az irodalom respublikájáért

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 059 898 9

Fenyő István könyve több mint "kritikatörténet": az irodalom önszemléletének, önnön létéről, funkciójáról kialakított képzeteinek fejlődéstörténeti elemzése. A szerző megvizsgálja a kor hazai kritikai elvrendszereit, irodalmi eszméit, programjait, kategóriáit, követelményeit, értelmezi, értékeli és rendszerezi az egyes kritikusi felfogásokat, ítéleteket, ítélkezési normákat - és mindenekelőtt az irodalmi gondolkozás egykorú fogalomkészletét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/fenyo-az-irodalom-respublikajaert//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave