Fenyő István

Az irodalom respublikájáért

Irodalomkritikai gondolkodásunk fejlődése 1817-1830


A kritika kezdődő térfoglalása

Kritikusok voltak tehát már 1817–1818 táján is Magyarországon, ekkor azonban jobbára még egy régi típusú, a kritikával szemben falanxszerűen tömörülő olvasói réteggel állottak szemben. Az új olvasókönség még nemigen szólalt meg. A tízes-húszas évek fordulója lesz az az időpont, amikor ez az új, feltörekvő, a rendiségnél sokkal szélesebb körű publikum jelentkezik a hazai ég alatt, az irodalomtól a maga esztétikai igényeinek figyelembevételét követelve. E mindinkább bővülő — elsősorban pesti — közönség adja azután életre hívóját és bázisát a húszas évek elején meginduló irodalmi orgánumoknak, a Hébének, a Szépliteraturai Ajándéknak, mindenekelőtt pedig az Aurorának — e vállalkozásoktól eredeti szépirodalmat kérve, e vállalkozások által arra orientálva. Az új közönség juttatja majd végre levegőhöz az addig inkább csak vegetáló kritikát is.

Az irodalom respublikájáért

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 059 898 9

Fenyő István könyve több mint "kritikatörténet": az irodalom önszemléletének, önnön létéről, funkciójáról kialakított képzeteinek fejlődéstörténeti elemzése. A szerző megvizsgálja a kor hazai kritikai elvrendszereit, irodalmi eszméit, programjait, kategóriáit, követelményeit, értelmezi, értékeli és rendszerezi az egyes kritikusi felfogásokat, ítéleteket, ítélkezési normákat - és mindenekelőtt az irodalmi gondolkozás egykorú fogalomkészletét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/fenyo-az-irodalom-respublikajaert//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave