Fenyő István

Az irodalom respublikájáért

Irodalomkritikai gondolkodásunk fejlődése 1817-1830


Klasszicizmus és romantika, az egyetemes és a nemzeti szép eszméi között

Kölcseyt már kollégista diák korában intenzíven foglalkoztatta a drámai műfaj: tizenhat-tizenhét esztendős korában vígjátékot, majd szomorújátékot írt, sőt utóbb színikritikát „… valami Kalchberg nevű német írócska Habsburgi Ágnes nevű drámájára is”.409Valahányszor pedig Pesten megfordult (1810-ben, 1814-ben stb.), alkalma volt kimerítő tapasztalatokat szerezni a pesti német színház műsorának kezdetlegességéről. Ez volt az az irodalmi közeg, ahol a vágyott közösségi, nemzetnevelő funkció megvalósulása helyett idegenszerűség és dilettantizmus, nemzetietlenség és sémaszerűség sajátos ötvözetét láthatta. Kisfaludy Károly fiatalkori magyarkodó drámái sem jelentettek fejlett ízlése számára sok vigasztalást. Nagyfokú közönségsikerük, majd magának az ifjabbik Kisfaludynak önkritikus, mind nagyobb művészi elmélyülésre törekvő, a rendi nacionalizmus színpadi gyakorlatával szembeforduló gesztusai ellenben arra késztették, hogy alapvető tanulmányokban igazítsa el a közösségszervezés szempontjából oly hatékony területen a nézőket, olvasókat.410

Az irodalom respublikájáért

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 059 898 9

Fenyő István könyve több mint "kritikatörténet": az irodalom önszemléletének, önnön létéről, funkciójáról kialakított képzeteinek fejlődéstörténeti elemzése. A szerző megvizsgálja a kor hazai kritikai elvrendszereit, irodalmi eszméit, programjait, kategóriáit, követelményeit, értelmezi, értékeli és rendszerezi az egyes kritikusi felfogásokat, ítéleteket, ítélkezési normákat - és mindenekelőtt az irodalmi gondolkozás egykorú fogalomkészletét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/fenyo-az-irodalom-respublikajaert//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave