Fenyő István

Az irodalom respublikájáért

Irodalomkritikai gondolkodásunk fejlődése 1817-1830


Önálló irodalom — önálló irodalomtörténet Az első kezdeményezések

Ennek az áttörésnek kezdetét az 1814 és 1818 közötti esztendőkre, az Erdélyi Muzeum, majd a Tudományos Gyűjtemény megindulásának időszakára kell tennünk — ugyanazon okokból, mint amiért az eredetiséggondolat, a nemzeti irodalom eszméje és a népiesség térfoglalását is innen számítjuk. A klasszicizmus és a romantika hazai váltásának időszaka ez. Alighanem szükségtelen is újra hivatkozni az időszerű közéleti indítékokra (bécsi kongresszus következményei, Szent Szövetség, abszolutizmus stb.), amelyek mind felfokozói voltak idehaza a történelem felé fordulásnak. Ehelyett inkább az irodalom belső fejlődésének eredményeit érdemes említenünk: főképp azt, hogy e korszakváltó esztendőkben megy végbe hazánkban az irodalom elválása a tudománytól, erudíciótól, valósul meg végérvényesen az esztétikai rendeltetésű szépirodalmiság autonómiája. A literatúra eddigi fogalma a múlté; a folyóiratok, majd a meginduló zsebkönyvek körében kialakul a polgárosult írói hivatás, író és mű önállósága, egyedisége; a teoretikusok e szempontból kezdik vizsgálni a történelmet.

Az irodalom respublikájáért

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 059 898 9

Fenyő István könyve több mint "kritikatörténet": az irodalom önszemléletének, önnön létéről, funkciójáról kialakított képzeteinek fejlődéstörténeti elemzése. A szerző megvizsgálja a kor hazai kritikai elvrendszereit, irodalmi eszméit, programjait, kategóriáit, követelményeit, értelmezi, értékeli és rendszerezi az egyes kritikusi felfogásokat, ítéleteket, ítélkezési normákat - és mindenekelőtt az irodalmi gondolkozás egykorú fogalomkészletét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/fenyo-az-irodalom-respublikajaert//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave