„Engem igazán mindig csak egy dolog érdekelt: a halál. Más nem” – jegyezte fel Kosztolányi Dezső 1933-ban vezetett naplójának eleje felé. Ugyanabban a feljegyzési tömbben, néhány sorral feljebb olvashatjuk még a következőt: „Természetesen megnéztem a terroristák kivégzését is. A dolog politikai oldala nem igen érdekelt. Csak a halál érdekelt, mellyel naponta foglalkozom.”220 A Napló jegyzeteinek készítői azt írják, hogy a szóban forgó kivégzés Cserny József és a Lenin-fiúk kivégzése lehetett még 1919 decemberében, de mindjárt hozzáteszik a feltételezéshez, hogy nincs bizonyítéknak tekinthető adat arra, hogy Kosztolányi valóban megnézte volna.221 A Napló legelején, a második bejegyzés így szól: „Vészbíróság, vésztörvényszék = statárium; vészbíróság = statáriális bíróság.”222 A bejegyzés fölött egy Ny betű jelzi, hogy ezekkel a szavakkal kapcsolatban nyelvészeti írásocskát tervezett. Kérdezhetjük: vajon honnan támadt furcsa asszociációja? Miről jutott eszébe Kosztolányinak 1933 elején a statáriális bíróság és terroristák kivégzése? A bejegyzésekhez időben legközelebbi kivégzés 1932 nyarán történt, Sallai Imrén és Fürst Sándoron hajtottak végre halálos ítéletet. (Erre utalhat a valószínűleg 1932-ben keletkezett Kivégzés című vers.) Nem tudjuk, nyilvános volt-e ez az ítélet-végrehajtás a sajtó számára, de az újságok elég sokat foglalkoztak vele, a „városban” sokat beszéltek róla.