Tóth József

Világföldrajz


Thaiföld

Modern archeológiai kutatások szerint Északkelet-Thaiföldön már Kr. e. 4000- ben rizst termesztettek akkor, amikor még Kínában csak a kölest ismerték. A Ban Chiang-i bronzművesség Kr. e. 3000 körül megelőzte a közel-keleti és a kínai bronzkorszakot, és az eszközeik is kifinomultabbak, erősebbek voltak. A következő civilizáció, amelyről ismeretekkel rendelkezünk, a Dvaravati Királyság, a VI–XI. századig állt fenn. A birodalmat alkotó monok theravada buddhisták voltak, a királyság központja Nakhon Pathom volt. A birodalom végül áldozatul esett a keletről terjeszkedő khmerek hódításainak. A mongol Kublaj kán hadjáratai Kínában elindították a thai népek migrációját, akik eleinte a khmerek szolgálatában álltak mint zsoldosok, de 1220-ban már megalapították első fővárosukat, Sukhotait. Ez viszonylag rövid életű volt, a XIV. század közepén U Thong herceg megalapította az Ajutthaja Királyságot. A következő négy évszázad alatt az Ajutthaja Királyság terjeszkedése révén létrejött Sziám, melynek határai nagyjából megegyeztek a mai Thaiföldével. Sikeresen visszaszorították a khmereket, sőt a fővárosukat, Angkort is bevették 1431-ben. Habár Ajutthajának voltak kapcsolatai európai hatalmakkal, történelmét alapvetően kínai és indiai impulzusok határozták meg. Az 1750-es évektől kezdve a burmai hadsereg számos támadást indított Ajutthaja ellen, végül 1767-ben sikerült elfoglalniuk a várost, elpusztították az összes ereklyét, kéziratot, templomot és elűzték a királyi családot. A következő évtizedben Takszin tábornok, aki 1769-ben királlyá koronáztatta magát, újraegyesítette a feldarabolt országot, és kiűzte a burmaiakat. Az őt követő I. Ráma (1782–1809), a mai napig uralkodó Csakri-dinasztia első királya megalapította az új fővárost, Bangkokot. A XIX. században, amikor Délkelet-Ázsia többi része fokozatosan gyarmati sorba süllyedt az európai gyarmatosítók keze nyomán, Sziámnak sikerült megőriznie a függetlenségét, ügyesen manőverezve az európai nagyhatalmak között, kijátszva egyiket a másik ellen. Az 1932-es vértelen forradalom után Thaiföld alkotmányos monarchiává vált, a következő hatvan éven keresztül azonban a rövid életű demokratikus kormányokat katonai puccsok döntötték meg és javarészt katonai diktátorok vezették az országot. A második világháború alatt a japánok oldalára álltak, és hadüzenetet küldtek az Egyesült Államoknak, de a nagykövetük ezt nem adta át Washingtonban. A háborút követő években az ország a nevét Thaiföldre változtatták, szélsőségesen antikommunista irányvonalat követtek, nem ismerték el Mao-Ce Tung kínai államát, és igyekeztek támogatni a korábbi gyarmatosítókat és az USA-t a kommunizmust feltartóztató politikájukban. A sorozatos katonai puccsok korszaka 1992-ben ért véget, amikor még Bhumipol király is kiállt a tüntetők mellett, a katonai diktátor végül lemondott hatalmáról. 1992 és 2006 között demokratikusan választott kormányok váltották egymást, 2006. szeptember 19-én azonban Szonthi Bunjaratkalin tábornok vezetésével katonai puccs döntötte meg Thakszin Csinavat miniszterelnök hatalmát, aki kénytelen volt elhagyni az országot. Ez az év különösen nehéz volt a thai nép számára, alig két évvel korábban pusztított a cunami, délen folyamatos lázadás és merényletek rázták meg az országot, Kambodzsával határkonfliktusba keveredtek, a növekvő élelmiszer- és energiaárak, a szélsőséges politikai polarizáció egyaránt sok szenvedést okoztak. A politikai nyugtalanság és a pártkonfliktusok továbbra is sújtják Thaiföldet, veszélyeztetve egyik jelentős bevételi forrását, a turizmust is. Ennek ellenére Thaiföld Délkelet-Ázsia második legnagyobb gazdasága Indonézia, és a negyedik leggazdagabb Szingapúr, Brunei és Malajzia után. Thaiföld lakosságának legnagyobb részét különféle thai nyelveket beszélő népek alkotják. Ezek között a legnagyobb számban a közép-thai, az északkelet-thai, a lao, az észak-thai és a dél-thai fordul elő. A közép-thaiok régóta domináns szerepet játszanak az ország politikai, gazdasági és kulturális életében, annak ellenére, hogy a lakosságnak csak egyharmadát teszik ki, és számban az észak-thaiok felülmúlják őket. Az oktatási rendszernek és a nemzeti öntudat kialakulásának következményeként már sokan saját dialektusuk mellett közép-thaiul is tudnak. Az ország nem thai nyelvet beszélő kisebbségei közül a legnagyobb a kínai, akik az ország történelme során számukhoz képest igen jelentős gazdasági szerepet játszottak. Legtöbbjük teljesen beilleszkedett a thai társadalomba és nem Bangkok kínai részében lakik. További kisebbségek: maláj, mon-khmer és különböző hegyi törzsek. A vietnami háború után sok menekült települt le az országban, elsősorban az északkeleti régiókban. A legutóbbi népszámlálás (2000) szerint a lakosság 94,6%-a theravada buddhista. A második legelterjedtebb vallás az iszlám 4,6%-kal.

Világföldrajz

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

Nyomtatott megjelenés éve: 2010

ISBN: 978 963 059 839 2

A földrajz jóval több a hegyek-völgyek-folyók puszta ismertetésénél; ez a komplex tudomány azt is bemutatja, kik laknak e területeken, hogyan és miből élnek, s létük milyen gazdasági-kulturális hatással van azokra, akik a világ más részein élik mindennapjaikat. A Világföldrajz teljes, átfogó képet ad bolygónkról, s a földrajz legfontosabb tudományágainak révén (geográfia, népességföldrajz, etnikai, gazdasági és vallásföldrajz stb.) érthetően, mégis tudományos igénnyel mutatja be az olvasónak, milyen logikusan működő egység is a minket körülvevő világ.

A könyv mintegy harminc magyar földrajztudós tanulmányait tartalmazza, akik valamennyien a szakma nemzetközileg is elismert képviselői. Az Akadémiai kézikönyvek sorozatban megjelent kötet ezért értékes, könnyen feldolgozható és mindenre kiterjedő információforrás a gimnáziumtól a diplomáig - sőt még azon is túl bárki számára, akit érdekel a földrajztudomány. Sorozatunkban hamarosan újra várható egy földrajzi vonatkozású mű, hiszen jövőre jelenik meg a Kárpát-medence földrajza.

Hivatkozás: https://mersz.hu/toth-vilagfoldrajz//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave