Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


A szétosztott morfológia

A szétosztott morfológia („Distributed Morphology”, röviden: „DM”) nem azonos a kettéosztott morfológiával, amely inkább különböző morfológiaelméletek közös vonása, az előbbi viszont egy átfogó morfológiaelmélet kíván lenni. A DM (az EWP-hez hasonlóan) szintén elsősorban a ragozás kérdésével foglalkozik. A szóképzés és szóösszetétel helye a DM szerint is feltehetőleg a szótár. A DM az inflexiós toldalékok esetében azt teszi fel, hogy a ragozás nem egy külön morfológiai komponens feladata, hanem az egész grammatikai modellben van szétosztva. A szótárban az inflexiós toldalékok morfoszintaktikai jegykombinációk formájában vannak jelen. Ezeket a jegykombinációkat a grammatika többi komponense különböző módon manipulálhatja: hozzáadhat új jegyeket, törölhet a szótárból kapott jegyet, és megváltoztathatja a szótárból kapott jegyek értékét. Az inflexiós toldalékok alakját a fonológiai komponensben realizációs szabályok állítják elő. Egy külön komponens, a morfológiai szerkezetek komponense tartalmazza az inflexiós toldalékok szintaktikai és fonológiai reprezentációját. Ez a komponens tehát a szintaxis és a fonológia között közvetít. A lexikai behelyettesítés a morfológiai szerkezet szintjén történik. A DM felépítése a (43) ábrában látható.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave