Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Az esetragok mint szintaktikai fejek

Az esetragokat szintaktikailag gyakran jegyekként kezelik, melyek kapcsolatot létesítenek esetadó és esetfelvevő között, mivel azonban a mi modellünkben minden inflexiós affixumot szintaktikai fejnek tekintünk, itt is ezzel a megoldással fogunk élni: feltételezünk egy esetragot reprezentáló fejet (jele: K), és az ő projekcióját (KP) a főnévi szerkezet legkülső burkaként. Azért lesz ez a projekció a legkülső, mert szintaktikailag ez ágyazza be a főnévi szerkezetet a mondatstruktúrába (ezért a mondatba be nem ágyazott főnévi szerkezetek, pl. az ún. vocativusi formák nem is rendelkeznek ezzel a héjjal), vagyis a tiszta főnévi szerkezet ezen át csatlakozik a mondatszerkezeti pozíciókhoz, hiszen az eset általában az argumentumok és régenseik közti viszonyok, valamint a grammatikai relációk (alany, tárgy) jelzője. Ráadásul az is világos, hogy a főnévi szerkezetek többi projekciójával szemben ennek nincs internális, a szerkezet belsejéhez kötődő szerepe, vagyis nem várjuk, hogy beljebb kerüljön azon projekcióknál, melyek belső funkcióval is rendelkeznek. A szóalakok, melyekben az esetragok a legkülső, alakzáró morfémák, ugyancsak azt sugallják, hogy a K-projekció a legkülső—így felel meg legjobban a tükörelvnek is.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave