Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Az esetragok és a névutók

Mint már utaltunk rá, funkcionálisan az esetragok és a nem esetjelölt (ill. nominativusi) főnévi szerkezetet vonzó, nem-birtokosszerkezetes névutók igen hasonlóak. A főnévi szerkezet ugyanolyan viszonyítását végzik el más mondatbeli elemekhez (predikátumokhoz) képest. A helyviszonyokat kifejező morfémák között egyaránt találunk esetragokat és névutókat, és nem is egyszerű feladat meghatározni, miért fejezi ki az egyik helyviszonyt rag, míg a másikat önálló szó (pl. széken, házban, de szék alatt, ház mögött). Láttuk azt is, hogy hasonló szintaktikai konfigurációban generáljuk az esetragot (K) és a névutót (P), és csak morfoszintaktikai viselkedésük tér el, ami viszont nyilvánvalóan eltérő morfológiai státusukból (toldalék, illetve szó) ered. Van azonban a morfoszintaktikai különbségüknek egy olyan vetülete, mely feltétlenül magyarázatra szorul, nevezetesen, hogy azokban a mellérendelő szerkezetekben, ahol a K, ill. P vonzataként szereplő főnévi csoportokat koordináljuk, a névutót elég egyszer kitenni, míg az esetragnak minden tagon meg kell jelennie:

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave