Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Mód, idő és modalitás együtt—a hatóköri váltakozás hiánya

Ebből a részből most még az van hátra, hogy számot adjunk arról: miért nem tapasztalunk hatóköri többértelműséget abban az esetben, ha mindhárom vizsgált kategória jelölve van egy igealakon (pl. várhattunk volna). Minthogy az egyetlen lehetséges értelmezés (Mod > Finit > Pot) az, ahol a hatókör pontosan megfelel a kategóriák projekciós hierarchia szerinti viszonylagos alaphelyzetéből következő k-vezérlési viszonyoknak, az eddigi elemzések alapján automatikusan következik a többi olvasat alapjául szolgáló szerkezetek előállíthatatlansága. Pot csak Finit-hez képest vehetne fel fordított hatókört, de ahhoz egy Mod-ra mint üres keretkategóriára lenne szükség, Mod viszont ezekben az alakokban saját jogán, jelölten szerepel, vagyis Pot számára nem hozzáférhető. Sem Pot, sem Finit nem lehet nagyobb hatókörű a valódi (módkifejező) Mod-nál, hiszen Mod felett nincsen semmilyen igénybe vehető, potenciálisan üres projekció. (Az Agr mindig ki van töltve, és mivel nem alkot egy osztályt a három vizsgált inflexiós kategóriával, nem inherens jelölő, hanem egyeztetőkategória lévén, amúgy is kétséges, hogy részt vehetne-e hatókörmódosító műveletekben.) A módjel hangalakjával kifejezett „szándék/óhaj” modalitás és a -hat által reprezentált (episztemikus, deontikus) modalitás ugyanazon kategória kitöltői, vagyis nem fordulhatnak elő együtt, ebből következőleg a mindenre jelölt alakokból az előbbi („szándék/óhaj”) ki van zárva. Emiatt a látszólagos Finit > Mod „fordított” hatókör is kiesik. Így végül csak a semmilyen különlegességgel nem járó alapeset marad.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave