Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


13.1.4.4. Ige → főnév képzők

 
  • -ás; -(a)t; -aj†; -al(o)m
  • -(a)dal(o)m† a kötőhangzó egy szótagú rövid magánhangzójú töveknél {16} szerepel (kivétel: fájdalom); itt több szótagú tövek nincsenek; d-végű alakok után az előbbi -al(o)m képző áll; néha a kötőhangzó eltér: birodalom, bizodalom, irodalom, szemben az álladalom, forradalom, hiedelem, diadalom alakokkal; ez utóbbi alaknak a töve nem világos
  • -(a)ság a kötőhangzó megjelenése, mint az előbbiekben
  • -at
  • -(o/e)mány {89} az egy szótagú rövid magánhangzójú tövekhez {23}—a festmény kivételével—kötőhangzó járul; a hosszú magánhangzós egy szótagú tövek {12} is gyakrabban ilyenek (kivétel: élmény, zsákmány, vívmány, gyártmány, ezzel szemben: állomány, látomány, vélemény, tétemény, gyűjtemény, bérlemény, érzemény, őrlemény); a többtagú tövekhez {54} soha nem járul kötőhangzó, ide számítanak az igekötős igéből képzett alakok: kiadmány, ellátmány; a kötőhangzó nem lehet elölképzett kerekített (ö), még akkor sem, ha a tő utolsó magánhangzója ilyen (pl. gyűjtemény, őrlemény)
  • -(o/e)vány {78} az egy szótagú töveknek {35} csak egy kis része, {4} kap kötőhangzót: ingovány, szökevény, szövevény, jövevény; a több szótagú tövek {43} mindig kötőhangzó nélkül állnak; a kötőhangzó minőségére az előbbi képzőnél említett megszorítás érvényes
  • -ék†; -(a)dék†; -(a)lék†; -(a)ttyú; -óka; -ó
  • -(o)da {30} az e kötőhangzós alakok hiányoznak, elölképzett magánhangzójú tő csak kerekített magánhangzóval fordul elő; az egy szótagú rövid magánhangzós tövek {13} kötőhangzóval állnak (kivétel: csapda, fogda, nyomda); az egy szótagú hosszú magánhangzójú tövek {6} nagyobb része kötőhangzó nélküli (pl. csúszda, járda, zárda, zúzda, míg óvoda, szálloda); a több szótagú tövek {11} mindig kötőhangzó nélkül állnak; az ír tő magában rövidülőként viselkedik (iroda), ha azonban összetételben szerepel, nem rövidül, és a több szótagúakhoz hasonlóan kötőhangzó nélkül áll (távírda, ugyanígy: pénzverde); a képző néha főnevekhez kapcsolódik (áruda, csillagda, jósda, bölcsőde, zenede)
  • ár {14} néha kötött igei tőhöz (csillár, idomár, vezér, tündér) járul, a foglár töve nem világos; gyakori denominális képzőként is {8} (bankár, csatár, kulcsár, forradalmár, tanár, pincér, tüzér, külügyér); két esetben tőcsonkítás lép fel: csatacsatár, egyszer pedig hangzóbetoldódás: tűniktündér
  • -nok/nök l. a főnévi töveknél

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave