Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Labiális engedélyezés

Az U elemet nem tartalmazó elülső magánhangzójú (szabályos) tövek után azonban a toldalék magánhangzójának lexikálisan adott U eleme nem kap interpretációt. Ezt az U elem lekapcsolódásával ábrázolhatjuk. Azonban egy V-pozícióhoz kötött elem lekapcsolása megsérti a szerkezetőrzés elvét, hiszen egy elemnek valamely pozícióban való lexikális ábrázolása is lexikai információ, ami nem veszhet el. Ezt a problémát egy ún. lebegő elem felvételével oldhatjuk meg. Lebegő elemek azok az elemek, melyek a szótári reprezentációban szerepelnek, azonban nem mindig jelennek meg (pontosabban néha meg kell jelenniük). Ezek az elemek nincsenek lexikálisan a V-pozícióhoz kapcsolva, „lebegnek”. Feltételezhetjük, hogy (legalább a toldalékokban) az o (és az egységesség miatt az ö) szótári reprezentációja lebegő U elemet tartalmaz. Erre alapot ad az a jelenség, hogy a magyar nyelvben szótőben is előfordulnak o∼a és ö∼e váltakozások (pl. hó—havak, ajtó—ajtaja, erő—ereje, l. erről részletesen a v-tövekről szóló 13.5. részt). Így a középső magánhangzót tartalmazó toldalékok magánhangzójának szótári reprezentációja az alábbi (a lebegő elem a V-pozíciótól jobbra áll).

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave