Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Engedélyezés

A hangkivető töveket jellemző tulajdonság a több szótagúság. A hangkivető tőalakok mind többtagúak, azaz első szótagban nem fordul elő hangkivetés (l. (39a)). Abban az esetben, ha az első szótagban levő magánhangzó ingatag lenne, akkor az I. típusú toldalékolt alakokban szóeleji mássalhangzó-kapcsolat állna (ahogyan pl. a hipotetikus gor—*grotok, pöl—*plök alakokban). A szóeleji mássalhangzó-kapcsolatokra azonban szigorú szabályok vonatkoznak. Általában igaz, hogy valódi kapcsolatok sohasem, álkapcsolatok csak ritkán állhatnak szó elején. Márpedig első esetben a kóda-kormányzás, a második esetben az alapos kormányzás működése esetén ezek a kapcsolatok óhatatlanul előállnának. Így a kormányzási viszonyok nem elegendőek a szótagszerkezeti megszorítások magyarázatára. Egy másik eszköz az ún. engedélyezés (jogosítás). Az engedélyezés a prozódiai pozíciók közötti aszimmetrikus reláció. Az engedélyezés szempontjából a C- és V-pozíciók különbözően viselkednek. A V-pozíció megjelenik, ha nincs engedélyezve (a V inherens tulajdonsága a hangzósság, l. erről az üres V-pozíciók engedélyezését: (47), (49) és (51b)). A C-pozíciók akkor interpretálódnak, ha engedélyezve vannak (a C inherens tulajdonsága a „csend”, ahogyan a legjelöletlenebb hangok a zárhangok, melyek fonetikailag szünetet tartalmaznak). A lehetséges engedélyezőre az adott nyelvben feltételek vonatkoznak. A szegmentális elemmel rendelkező V-pozíció képes az engedélyezésre: engedélyezi az előtte álló C-pozíciót. Így a magánhangzó+mássalhangzó szekvenciát tartalmazó alakokban a szegmentális alakkal bíró C-pozíció megjelenhet. Az alábbi reprezentációban az engedélyezést a « jel mutatja.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave