Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Adatok

A magánhangzó-rövidülésnek öt formáját különböztethetjük meg. Az elsőben a tőbelseji utolsó szótag magánhangzója rövidül meg egyes toldalékok (ez nagyjából a hangkivető töveknél felállított I. osztály) előtt; ide kivétel nélkül csak névszói tövek tartoznak. A második csoportban a tővégi magánhangzó rövidül meg; ide főnévi és igei tövek is tartoznak, ezek azonban mind -v-vel bővülő tövek, és némelyikük hangváltó is, azaz bennük a magánhangzónak nemcsak a hosszúsága, hanem a minősége is változik, pl. hó—havak (az a∼á és az e∼é változást, mivel ez több, a rövidüléstől független váltakozásban is előfordul, nem soroltuk ide). A harmadik típusban kizárólag hangváltó tövek szerepelnek, és itt is a tővégi magánhangzó rövidül meg, viszont általában csak harmadik személyű birtokosjelölő előtt (ajtó—ajtaja, ajtajuk, idő—ideje, idejük). A negyedik típusba azok az igei tövek tartoznak, amelyeknek magánhangzóját egyes, általában deverbális képzők teszik röviddé (pl. ír—irodalom, bír—birtok, tűr—türelem, fúr—furat (fn.), óv—[o]voda, vág—vagdal és három—harmad(ik), harminc, négy—negyed(ik), negyven, tíz—tizenkettő, húsz—huszon(egy)). Az utolsó típusban tőbelseji—nem feltétlenül utolsó szótagbeli—magánhangzók rövidülnek, általában idegen eredetű képzők előtt, pl. filozofál, aktivitás, periodikus, materiális, szlavista, privatizál, nacionalizmus. Ebben a részben részletesen csak az első típusú tőbelseji rövidüléssel foglalkozunk. (A második és harmadik típus adatait és az elemzést l. a 13.5. pontban.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave