Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Összefoglalás

Az alábbiakban összefoglaljuk a v-tövekkel kapcsolatos jelenségeket. Az iménti részben szereplő elemzések azt mutatták, hogy a magánhangzóra végződő tövek morfofonológiai viselkedését három lexikális információ határozza meg: a tő szótagszerkezete (azaz hány CV-szekvenciából áll, és van-e kóda-kormányzási viszony), a szegmentális tartalom (azaz a tő utolsó kitöltött V-pozíciójához asszociált és a nem-asszociált (lebegő) elemek minősége) és az, hogy a tő nyitótő-e (ez utóbbi alapvetően az engedélyezési viszonyoktól függ). Az alábbi táblázatok ezek alapján csoportosítva adják meg a tövek típusait: v-vel bővülő és (vagy) rövidülő és (vagy) tőváltó, v-re váltó, illetve v-t törlő tövek. Megjegyezzük, hogy a tő utolsó V-pozíciója mindig üres, az utolsó kitöltött pozíció pedig az ez előtti vagy—nem rövidülő v-töveknél—a kettővel ez előtti pozíció. Lebegő elem csak az U lehet, és az is előfordulhat, hogy a tővég nem tartalmaz kötött elemet (kizárólag lebegő U elem van a v-re váltó és v-t törlő tövek végén). A tő első V-pozíciója hangsúlyos pozíció lévén mindig kitöltött, azaz a szótári alakban hozzá szegmentális tartalom van asszociálva.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave