Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Összefoglalás

Ebben a fejezetben a tulajdonképpeni alaktan tanulmányozása „előtti” kérdéseket igyekeztünk tisztázni. Ha az alaktan a szó szerkezetének és a szó szintje alatti nyelvi elemeknek a vizsgálata, akkor mindenekelőtt világosan kell látnunk, mi is a szó. A fejezet első részében ennek megállapítását kívántuk elősegíteni a nyelvi intuíción alapuló eljárások segítségével. Talán némi meglepetést okozott, hogy ezek az eljárások nem egyetlen választóvonalat húztak meg a szó és a toldalék hagyományos fogalmai között, hanem további szinteket, elemtípusokat határoztak meg e két végpont által meghatározott tartományban: a szó státusú kötött morfémák szintagmákhoz járuló osztályát, a „függőszókat” és a rendszerint összetételi tagként azonosítható és itt „félszónak” nevezett morfémák csoportját. Felmutattuk továbbá egy más típusú morfológia alapelemeit, a „töveket” is. Ezek szerint a lexikális elemeknek öt fajtája különíthető el: a független szavak, a függőszók, a félszók, a tövek és a toldalékok. Mivel a fiktív vagy fantomtövek csak más „dimenzióban” voltak besorolhatók, a meghatározásokban a „szó alapú” és a „tő alapú” morfológiai eljárások különbségére támaszkodtunk, rámutatva, hogy a magyar nyelvnek alapvetően szó alapú morfológiája van, de egyes szeletei a tő alapú morfológia sajátosságait mutatják.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave