Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Pszichikai igék kauzatívuma

Az Ágens alanyúaktól eltérően Experiens alanyú predikátumokból (legalábbis egy részükből) lehet kauzatív igét képezni—sőt, ilyenkor az alapige tárgyassága sem zavaró tényező: megijed—megijeszt, meghökken—meghökkent, emlékszik—emlékeztet, tud—tudat, megismer—megismertet stb. Az utóbbi példa alapján valószínűnek tűnik, hogy az Experiens alanyú tárgyas alapigék műveltető párja máskor sem faktitív, hanem inkább kauzatív tartalmú: a megszerettet, megutáltat, (el)feledtet stb. igék jelentése nem a ’ráveszi, hogy megszeresse stb.’, hanem inkább az ’előidézi, hogy megszeresse stb.’ parafrázissal adható meg. Valószínűleg ugyanez áll azokra a tárgyas igékre is, amelyeknek az alanya külső, de pszichikai jellegű (azaz érzelmi vagy intellektuális) hatást elszenvedve nem pusztán belső folyamatokkal, hanem fizikailag is érzékelhető aktivitással reagál, azaz sajátos keverékét mutatja a Patiens, az Experiens és az Ágens szerepeinek. Ilyenek a megbőget, (meg)nevettet, megmosolyogtat stb. Az „alapigék” között egy-két melléknév is található, pl. (fel)vid(ám)ít, (el)szomorít. Az Experiens alanyú predikátumokból képzett kauzatívoknak másrészt sajátos vonásuk az, hogy az új, Okozó szerepű alanynak sokkal kevésbé kell aktívnak (s így élőlényt jelölőnek) lennie, mint más igék esetében. Tipikus mellettük az eseményt vagy egyéb szituáció fennálltát jelölő alany is:

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave