A (2) és (3) alatt vázolt jelentésleírásokból jól látható, hogy az mmorf-nak szemantikai értelemben olyan predikátumnak kell lennie, amelynek a jelentése lényegében az okoz absztrakt predikátumnak a jelentésével (tehát az ’okoz’ jelentésfüggvénnyel) azonos, s amely argumentumként veszi fel mind az előidézett eseményre vonatkoztatható kiinduló predikátumnak, mind pedig az Okozóra utaló kifejezésnek a jelentését. Ez nyelvtől független jellemzője minden műveltető morfémának (az analitikus műveltetés önálló szintaktikai egységként megjelenő morfémájának is), ezért a jelentés és az argumentumigény reprezentálására szolgáló predikátum–argumentum szerkezet tulajdonságait tekintélyes nemzetközi szakirodalom vizsgálja. Az mmorf nyelvspecifikusabb jellemzőinek a kérdését félretéve alább a predikátum–argumentum szerkezetre vonatkozó néhány lehetséges elképzelést vizsgálunk meg abból a szempontból, hogy azok milyen következményekhez vezetnek, s hogy a nyelvi adatok ezek közül melyeket támasztják alá. Ennek során a következő jelölési rendszert fogom használni (l. (31)). Kis nagybetűs szavak utalnak az egység jelentésére. Ezek nem testesítenek meg valódi szemantikai reprezentációkat vagy szerkezeteket, s csak arra utalnak, hogy az egység jelentése többé-kevésbé szinonim e szavakéval. Ezt követi kapcsos zárójelben az argumentumhelyek listája, amelynek egyes tagjait xi formájú változók képviselik. (Egyszerűbb esetekben ezek helyén index nélküli x, y, z változónevek is állhatnak, szükség esetén pedig konkrét szemantikai értékekre utaló konstansok is. A formulák tartalmazhatnak a változókat kötő különféle kvantorokat is.) Az azonos indexek arra utalnak, hogy a megfelelő argumentumhelyek között kötelező referenciális azonosság áll fenn. Az indexelt változó mögött, attól ferde vonallal (/) elválasztva található az adott argumentumhelyhez tartozó thematikus szerepre utaló rövidítés. Amennyiben valamely helyet nem entitásra, hanem eseményre vonatkoztatható argumentumnak kell kitöltenie, ott szögletes zárójelek között megadom a behelyettesíthető predikátum–argumentum szerkezetek releváns elemeit—l. a (31) illusztráció j indexű argumentumhelyét, amely egy legalább egy argumentumot igénylő predikátum–argumentum szerkezettel töltendő ki. Az egyes argumentumhelyek jellemzését vesszők választják el egymástól; a kipontozás további lehetséges, de nem kötelezően megkívánt argumentumhelyek lehetőségére utal.