Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Akaratlanul produkált cselekvésmódot jelölő ágenses igék

Nincs „szabályos értelmezésű” műveltető párjuk azoknak az akcióminőséget (cselekvésmódot) jelölő igéknek, amelyek élőlények tevékenységének (leginkább térbeli mozgásának), valamely akaratlanul produkált jellemzőjére utalnak—legyen ez a jellemző az adott egyed állandó vonása (pl. sántít—*sántíttat, biceg—*bicegtet, dadog—?dadogtat, selypít—??selypíttet), legyen ez valamilyen őt ért vagy őt érő hatásnak az átmeneti következménye (további példák az előző csoport igéi mellett, amelyek ebben a második értelemben is használhatók: tántorog—*tántorgat/*tántorogtat; támolyog—*támolygat/*támolyogtat, dülöngél—??dülöngéltet, imbolyog—??imbolygat/??imbolyogtat stb.), vagy a szándékolt tevékenységét akadályozó környezeti tényezőkkel való küzdelem eredménye (bukdácsol—??bukdácsoltat, botorkál—*botorkáltat, araszol—??araszoltat, kapálódzik—??kapálództat). A „szabályos értelmezés” a kauzatív változatban azt kívánná, hogy az Okozó fizikai ráhatása idézze elő és tartsa fenn az alapige alanyának sajátos mozgását (mintegy bábuként mozgatva az alanyt), a faktitív változatban pedig az alapige alanyát az Okozónak kényszerrel kellene rávennie a megfelelő mozgás aktív produkálására. Az első értelmezést az zárja ki, hogy olyan jellemzőkről van szó, amelyeket az alapesemény alanya a saját, aktívan végzett cselekvése során maga produkál, a másodikat viszont az, hogy ezeket a jellemzőket éppen hogy akaratlanul vagy akár az akarata ellenére produkálja. Mindkét magyarázat szemantikai természetű, ami egyben azt is jelenti, hogy a tiltások nem abszolút érvényűek: megfelelő átértelmezésekkel, metaforikus, metonimikus vagy egyéb mechanizmusokat használó jelentésátvitelekkel ezek a műveltető alakok konkrét szituációkban értelmezhetővé tehetők. Alább csak egy ilyen lehetőséget említünk.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave