Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


A „mediális párok” értelmezése

A csuk—csukódik típusú igepárokkal az 5.2.1.1. pontban két tényt illusztráltunk. Egyrészt azt érzékeltettük, hogy a műveltető igékre jellemző jelentésszerkezet nem kizárólag grammatikai eszközökkel felépített komplex formákban feltételezhető, hanem morfoszintaktikai szempontból primitív alakokban—egyetlen tőmorfémából álló igékben—is jelen lehet. (Ezt más, nem ebbe a csoportba tartozó igéknél is tapasztalhattuk: e tekintetben, önmagában véve, a csuk lényegében ugyanolyan szemantikai szerkezetűnek tűnt, mint pl. az öl). Az igecsoport valódi érdekessége azonban az a másik tény, hogy e műveltető tartalmúnak tűnő igékből egy-egy morfémának a hozzáadásával kapunk olyan—komplex—alakokat, amelyeknek a jelentése az övéknél egyszerűbbnek, a valódi műveltető igék alapigéjének a jelentésével rokonságban állónak tűnik. A látszat tehát olyan, mintha az egyszerű jelentést csak olyan komplex formával (pl. csuk-ódik) lehetne kifejezni, amelynek egyik alkotórésze (a csuk igető) már önmagában is teljes egészében hordozza ezt a jelentést egy összetettebb tartalom részeként. Az ellentmondások feloldhatatlanok mindaddig, amíg olyan nézőpontot nem találunk, ahonnan nézve a szemantikai és a formai bonyolódás azonos irányúnak bizonyul. Az 5.4.2.3. pontban sort kerítünk majd egy ilyen nézőpont kialakítására—ez természetesen majd az eddig ismertetett kép elhibázottságát igazolja.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave