Barzó Pál

Idegsebészet


Diffúziós tenzoros képalkotás és traktográfia

A DTI olyan speciális MRI-módszer, amellyel rekonstruálható a vízmolekulák háromdimenziós mozgása. A DTI során extra, meghatározott irányú mágneses gradienseket kapcsolnak be, amelyek irányában a vízmolekula mozgása mérhető. Elegendő gradiens esetén (minimum hat, de minél több gradiens van, annál pontosabban írható le a mozgás) a háromdimenziós mozgás rekonstruálható. Az agy fehérállományában a vízmolekulák a rostokkal párhuzamosan szabadon tudnak mozogni, de azokra merőlegesen csak limitáltan (a sejtmembránok barriert képeznek). Az adott voxelben ezért a vízmolekulák fő diffúziós iránya feltételezetten párhuzamos a voxel által lefedett agyállományban haladó rosttal. A vízmolekulák diffúziós iránya azonban nem mindig esik egybe a rost lefutásával, illetve ha elágazó rostok haladnak keresztül a voxelen, a diffúziós irány pontatlan lesz (a két rost iránya vektoriálisan összeadódik, és fals harmadik irányt ad meg). Ezt a bizonytalanságot a frakcionális anizotrópiával (FA) tudjuk jellemezni, amelyet figyelembe kell venni. Minél alacsonyabb az FA-érték (0 és 1 között változik), annál nagyobb a bizonytalanság. A voxelekben rekonstruált diffúziós mozgások alapján ún. traktográfiát, vagy rostkövetést végezhetünk. Az agy egy bizonyos területéről elindított traktográfia során a diffúziós irányoknak megfelelően a voxeleket a rostok lefutásának megfelelően összekapcsoljuk, és így az MR-képen kirajzolható például a corticospinalis pálya lefutása. Több traktográfiás módszer is létezik, amelyek a fentebb említett bizonytalanságot különböző mértékben veszik figyelembe. A determinisztikus algoritmus a rekonstruált fő diffúziós irányok mentén végzi a rostkövetést. Az alacsony FA-értékű voxelekben azonban ez az irány nem határozható meg biztonsággal, ezért a determinisztikus traktográfia eredménye sem lesz megbízható. A valószínűségi traktográfia során a meghatározott fő diffúziós irányokat valószínűségi algoritmussal szétbontjuk, így nem fő diffúziós irányt kapunk, hanem valószínűségi disztribúciót. Végeredményben valószínűségi halmazhoz jutunk, amely azt adja meg, hogy a kiindulási pontból a rostok milyen irányba mekkora valószínűséggel haladnak. A kapott eredmény küszöbölhető, vagyis mi tudjuk eldönteni, hogy mit veszünk fals pozitív és fals negatív eredménynek. Ezen túl az is meghatározható, hogy a különböző agyterületek egyes részei mekkora valószínűséggel kapcsolódnak egymással, azaz valószínűségi kapcsolati térképek készíthetők (17. ábra). Ezzel a módszerrel elkülöníthetjük a thalamus magjait, az agytörzsi pályákat vagy a subthalamicus mag különböző funkcionális részeit. A DTI során nagyszámú mágneses gradiens használatakor (minimum 45, ún. HARDI- – high angular resolution diffusion imaging – szekvencia) egy voxelen belül két vagy több egyenértékű fő diffúziós irány is meghatározható, amelyek a voxelnek megfelelő agyterületen áthaladó kereszteződő rostoknak felelnek meg. Ezzel a traktográfiás módszerrel a kereszteződő vagy elágazó rostok is pontosan követhetők. Mindhárom módszernek vannak előnyei és hátrányai egymáshoz képest: a determinisztikus módszer gyors (néhány perc), de pontatlan a bizonytalan agyterületeken; a valószínűségi traktográfia időigényes (gyakran napokig tart), de a bizonytalan területeken is megbízható kapcsolati térképek készíthetők; a HARDI-alapú rostkövetés a valószínűségi módszernél érzékenyebben azonosítja az elágazódó rostokat, de kapcsolati térképek készítésére alkalmatlan. A traktográfiás módszerekkel feltérképezhető a tumor körüli fehérállományi rostrendszer (18–19. ábra).

Idegsebészet

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 059 902 3

Munkám során mindenkor fontosnak tartottam azt az oktatásra, képzésre vonatkozó – talán Környey által megfogalmazott – elvárást, miszerint „minden gyakorló orvosnak ismernie kell az ideggyógyászati és az idegsebészeti betegségek kezdeti, jó prognózist nyújtó alakjait, nehogy a betegek túl későn kerüljenek szakorvos kezébe”.

Az idők folyamán sajnálattal kellett azonban tapasztalnom, hogy az egymást követő tanügyi reformoknak és a specializációnak már azok a szakmák is kezdtek áldozatul esni, amelyeknek nem csupán egy-egy panasszal, tünettel vagy betegségformával, hanem az egész emberrel kellett foglalkozniuk.

Munkatársaimmal arra vállalkoztunk, hogy olyan, az orvostanhallgatók és a gyakorló orvosok munkáját is segítő könyvet állítsunk össze, amelyben ismertetésre kerülnek mindazok a neurológiai kórformák, amelyeknek gyógykezelésében az idegsebészeti ellátás indokolt vagy komolyan mérlegelendő.

Bízunk abban, hogy a könyvünkben megjelenő szemlélet, a diagnosztikai és terápiás ajánlások hasznos tanácsokként szolgálnak mind az orvosok, mind a betegek számára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/barzo-idegsebeszet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave