A fizikális vizsgálat a megtekintéssel indul, és már ekkor feltűnhet az ágyéki folyamat esetén a kényszertartás, amely önmagában is a fájdalom jelzője az izomspasmus folytán. A porckorongsérves beteg ágyéki lordosisa rendszerint elsimult, törzsét enyhén előredönti, és az érintett oldali csípőjét, valamint térdét enyhén behajlítja úgy, hogy legfeljebb az öregujja éri a talajt. A tövisnyúlványok felett ütögetési érzékenységet jelez, a paravertebralis izomzat pedig feszes, köteges – az érintett oldalon sokszor kifejezettebb mértékben. A gerincen némi scoliosist is látni. A beteg lassan, óvatosan jár, és derekát rendszerint a két kezével igyekszik rögzíteni. Inkább áll, mint ül, s gyakran változtatja helyzetét óvatos mozgással. Főként az előrehajlás, de a többi gerincmozgás is korlátozott. Az ilyen beteg képes ugyan előrehajolni egy bizonyos pontig, amikor azonban fájdalom jelentkezik, azonnal fölemeli a fejét, és fájdalmat jelez a csípőjében és a lábában, a törzs pedig az előrehajlott helyzetből történő fölegyenesedéskor dugóhúzószerű mozgást végez. Nem ritka az sem, hogy a törzs előrehajlott helyzetben rögzül. A hát kiegyenesedése (hátrahajlás) fokozza a fájdalmat, míg oldalra döntése enyhítheti vagy éppen erősítheti azt a korong-előemelkedés helyétől függően: ha a sérvesedés a gyöktől lateralisan helyezkedik el, akkor az érintett oldal felé dőlés fokozza a fájdalmat a gyök feszülésének erősödése miatt, míg ha a fragmentum a gyök „hónaljában” van, az érintett oldallal ellentétes irányú törzsdöntés mérsékli a fájdalmat. Fontos följegyezni a vizsgálat során az előrehajláskor mért talaj–ujjhegy-távolságot (25 cm vagy több kórosként értékelendő).