Barzó Pál

Idegsebészet


Jellemző tünetek perifériás idegsérülés esetén

Az ideg által ellátott izmok különböző fokú petyhüdt paresise látható (M 0–5.). A plexus brachialist érintő sérülések esetén egyes magasságokban a következő izmok érintettek. Ha a sérülés a felső plexust érinti (C 5., C 6., C 7.), ún. Duchenne–Erb-paresis figyelhető meg (régen gyakori szövődmény volt szülés közben a magzati téraránytalanság következtében fellépő vállelakadás kapcsán). A deltoideus és a rhomboideus, a biceps és a brachioradialis izom bénult, a kar a test mellett lóg, vállban befelé rotált, könyökben nyújtott helyzetben van. Az angolszász irodalomban szokás „waiter’s tip position” néven emlegetni, ahogy a pincér várja a borravalót. Az alsó plexus (C 7., C 8., Th 1.) sérülésekor ún. Klumpke-paresis, a kis kézizmok bénulása látható – Pancoast-tumor általi kompresszió, traumás roncsolódás idézheti elő. Izolált n. radialis sérüléskor „eső kéz”, n. medianus esetén „eskükéz”, míg n. ulnaris bénuláskor „karomállás” alakul ki. Az izomhoz tartozó reflexek renyhék, vagy kiestek, hypalgesia, hypaesthesia léphet fel, amely dermatomális elhelyezkedést mutat. Igen gyakori következmény a causalgia, vagy más néven reflexes szimpatikus dystrophia, amely a sérülést követő 24 órában már jelentkezhet. Ilyen esetben égő fájdalom, vegetatív zavarként vasodilatatio vagy vasoconstrictio, trophicus zavarként száraz, hámló bőr, ízületi merevség jellemző. A terület érintése heves fájdalmat provokálhat (allodynia). Plexussérülések esetén mielo-CT és MR-vizsgálat, izolált idegsérüléseknél pedig elektromiográfia (EMG) és elektroneurográfia (ENG) nyújt segítséget a károsodás magasságának meghatározásához.

Idegsebészet

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 059 902 3

Munkám során mindenkor fontosnak tartottam azt az oktatásra, képzésre vonatkozó – talán Környey által megfogalmazott – elvárást, miszerint „minden gyakorló orvosnak ismernie kell az ideggyógyászati és az idegsebészeti betegségek kezdeti, jó prognózist nyújtó alakjait, nehogy a betegek túl későn kerüljenek szakorvos kezébe”.

Az idők folyamán sajnálattal kellett azonban tapasztalnom, hogy az egymást követő tanügyi reformoknak és a specializációnak már azok a szakmák is kezdtek áldozatul esni, amelyeknek nem csupán egy-egy panasszal, tünettel vagy betegségformával, hanem az egész emberrel kellett foglalkozniuk.

Munkatársaimmal arra vállalkoztunk, hogy olyan, az orvostanhallgatók és a gyakorló orvosok munkáját is segítő könyvet állítsunk össze, amelyben ismertetésre kerülnek mindazok a neurológiai kórformák, amelyeknek gyógykezelésében az idegsebészeti ellátás indokolt vagy komolyan mérlegelendő.

Bízunk abban, hogy a könyvünkben megjelenő szemlélet, a diagnosztikai és terápiás ajánlások hasznos tanácsokként szolgálnak mind az orvosok, mind a betegek számára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/barzo-idegsebeszet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave