A 2005 tavaszán elhunyt Weissmahr Béla alighanem az egyetlen jelenkori magyar filozófus volt, aki a metafizika területén jelentős és eredeti, a nemzetközi porondon is sokak által elismert életművet hagyott hátra. Az a tény, hogy munkásságát hazánkban csak igen kevés ún. „szakfilozófus” kísérte figyelemmel, részben a magyar filozófiai élet általános irányultságából, részben azonban a szerző élettörténetéből érthető meg. Weissmahr Béla 1929-ben született; 1947-ben lépett be a jezsuita rendbe, majd 1956-ban elhagyta az országot. Az ötvenes években Magyarországon megkezdett teológiai és filozófiai stúdiumait (amelyeket 1952 és 1954 között meg kellett szakítania, hogy gyári fémmunkásként „legalizálhassa” magát) 1956-tól a hollandiai Maastrichtban folytatta tovább, ahol 1958-ban szentelték pappá. 1960-tól 1966-ig a jezsuita rend Indonéziában foglalkoztatta teológiatanárként, ezután Rómában teológiai doktorátust szerzett (1971), s disszertációjával („Gottes Wirken in der Welt. Ein Diskussionsbeitrag zur Frage der Evolution und des Wunders”) a német nyelvű teológiai gondolkodásban nevet szerzett magának. 1971-től haláláig a jezsuiták müncheni filozófiai fakultásán tanított metafizikát és filozófiai istentant (1980-ban nevezték ki rendes professzorrá). A 90-es években emellett hazánkban is feladatokat vállalt: évekig novíciusmesterként, illetve a szegedi Hittudományi Főiskolán filozófiatanárként dolgozott. Ez a megfeszített (München és Szeged között ingázó) életmód megrendítette egészségét, s megnehezítette nagy tervének, egy terjedelmes – három kötetből álló – metafizikai munkának az elkészítését. 1983-ban publikálta „Philosophische Gotteslehre” című könyvét, 1985-ben pedig az Ontologie című munkát. Mindkét mű a Kohlhammer kiadónál jelent meg, s a későbbiekben többször is kiadták őket. E könyveket mára már számos nyelvre lefordították, magyarul (Filozófiai istentan, illetve Ontológia címmel) a Mérleg-Távlatok kiadásában olvashatóak. Mindkét munkára jellemző, hogy viszonylag csekély (kb. 170 oldalas) terjedelme és kissé félrevezető, zsebkönyv formátumú kiadása ellenére meglehetősen tömör, ám mindig világosan megfogalmazott, teljesen önálló és az ember végső kérdéseire irányuló gondolatmeneteket tartalmaz.